Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
32 DIÁKSZEM Egy kapszulányi élet Dicsérdi Liza | Fotó: internet Két éve vagyok kollégista, és a legmeglepőbb dolog, amit ez idő alatt tapasztaltam, hogy öt darab pólóval és nadrággal, egy pulcsival, két pár cipővel és az alapvető használati tárgyakkal képes lennék leélni életem nagy részét, 10 m2-en, egy szobatárssal. Mindezt anélkül, hogy bármilyen helyhiányban szenvednénk. Rájöttem, hogy minden, amit napi szinten használok, elfér egy kis szekrényben, összesen négy polcon. Otthon körülbelül ötször annyi ruhát tartok, ötször akkora szekrényben, amiből természetesen ugyanazt az öt pólót használom, ugyanazokkal a nadrágokkal. Persze ezek a kedvencek is fél év után elavulnak, és bekerülnek a „majd itthonra jó lesz" kupacba egészen a következő szanálásig, amikor is ahelyett, hogy megválnék tőlük, átkerülnek az alsó polcra. És jönnek az újabbnál újabb felesleges dolgok, majd a nyavalygás, hogy túl kicsi a szobám. Nekem talán kicsi, más pedig boldogan kibérelné, és egy komplett lakást varázsolna belőle. Napjainkban egyre elterjedtebbé vált a minimalista stílus, ahol minden a letisztultságot és az egyszerűséget tükrözi. Az új trend, hogy éljünk 20-30 m2-es lakásban, összeköthető a környezetbarát életmódváltással, könnyebbé téve a „zero waste home" kialakítását. Hiszen minél több a szemét, annál kevesebb hely marad a hálószobának, a konyhának, sőt ha belegondolunk, a kuka helyére még egy babzsák fotel is kényelmesen elférne. Tényleg érdemes lenne ezt az életet választani? 3 + 1 ok, amiért igen: 1. Könnyebb és gyorsabb takarítás. Kevesebb tér = kevesebb kosz. 2. Olcsóbb. Nem kell törődni a szobák fűtésével, elég, ha a konyhában megy a sütő. 3. Megtanuljuk maximálisan kihasználni a dolgainkat. Semmi sem megy feleslegesen a kukába. +1. A fizetésünk egy részét is megspóroljuk azzal, hogy csak a szükséges dolgokat vásároljuk meg. Persze mint mindennek, ennek is van rossz oldala. 1. El kell búcsúzni a házibuliktól és a pizsipartiktól. 2. Maximum három ember fér el benne kényelmesen. Tehát tekintettel arra, hogy a kontralistámra összesen két elem került, szerintem munkakezdőként vagy diákként egy egészen jó befektetés lenne. Ez nem egy új keletű dolog. Japánban már a '70-es évektől kezdve nagy népszerűségnek örvendenek a turisták körében az úgynevezett „kapszulahotelek", ahol a vendégek kilenc órát tölthetnek el, amiből a hirdetés szerint elég 1 óra zuhanyzásra, 1 óra pihenésre, illetve 7 óra alvásra. A megszállni vágyókat egy 2 x 1 x 1,25 méter nagyságú műanyag blokkban helyezik el, amiben sok esetben megtalálható egy tévé, videojáték-konzol és persze internetkapcsolat. A kapszulák a helytakarékosság miatt két szint) ben helyezkednek el, a lakók nem dohányozhatnak, és nem ehetnek benne. Ami miatt a „hotel" megnevezés kicsit zavaró lehet, hogy az épületben a mosdók és zuhanyzók közösek, és étterem helyett előfordulhat, hogy csak egy automatát találunk a közelben. Persze ez sincs így mindenhol, hiszen könnyen kifoghatunk egy medencés változatot is. Varsó és Sanghaj is megpróbálta elsajátítani ezeket az üdülőhelyeket, megjegyzem sikertelenül. A titok talán az, hogy nem szabad fogyasztói társadalommá válnunk. Fontos, hogy csak azt vegyük meg, amire szükségünk van, és ne azt, amire vágyunk, mert egy idő után úgy is csak porfogó lesz belőle. És ha mi nem is, a jövő biztosan hálás lesz érte.
