Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
AZ ÉLET KICSIBEN 27 nem az a dicsekvő művész, de erre nem is volt szüksége. Az alkotások magukért beszéltek. De ne szaladjunk ennyire előre! Saját emlékek Nagyon szerettem az általános iskolai felső tagozatos rajzórákat. Volt egy nagyon klassz hangulata a tanteremnek, ami nem mellesleg egy padlástérben volt, tehát eleve „izgalmas" helyen, ahol csupa-csupa fantasztikus dolgokat alkothattunk. A tanár úr szerette, ha megfelelő fények mellett dolgozunk, így hol ilyen, hol meg amolyan színű posztódarabbal fedte el a beszűrődő fényeket, ha kellett lámpát kapcsolt, hogy minél szebbeket, jobbakat rajzolhassunk, festhessünk, szóval el tudják képzelni, ugye? Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy ez a péntek reggeli óra (vagyis két egymást követő óra) maga volt a szabadság. Nem emlékszem, hogy mikor milyen óráink voltak, de erre tisztán. Péntek reggel. Fesztelenül, jó érzéssel ültünk le padjainkba, és ha nem is tudtuk megmagyarázni az okát, ez mégis tény volt. Rajzoltunk. Festettünk. Diákat néztünk keramikusokról és az ókori csodákról. Az itt magamba szippantott hangulat olyan erősen megmaradt bennem, hogy még most is összeszorul a szívem, ha ezekre az emlékképekre gondolok. Nem voltam egy Picasso, nem én. Még csak nagyon ötöseket sem kaptam. Áh, dehogy! Tettünk a dolgunkat a legjobb ügyességünk szerint, és ha idejekorán bedobtuk volna a ceruzánkat, megkaptuk: „Az még nem lehet kész." Mert azért gyerekek voltunk még a javából. Alkotói fészek és otthon Flogy miért hoztam mindezt most szóba? Csuhaj Tünde lakása is egy ilyen rendkívül inspiráló, az alkotó művész számára a messzemenőkig impulzívnak mondható közeg. Nem is kell csodálkozni. A házban nem egy művész, kettő is él, mégpedig férje, Szatmári Juhos László szobrászművész (a szekszárdi Borkút alkotója) is, akinek az előtérben, a nappaliban, egyszóval amerre csak nézek, mindenhol feltűnnek az alkotásai. A művészházaspár lakása egyszerűen lenyűgöz, amely kényelmes, meleg otthon és kiváló alkotói fészek. Csókolódzó madárpár, mitologikus lények a tojáson A már említett technikák (áttörés, maratás, színezés) mindegyikét alkalmazza Tünde. Az így elkészült tojások finomságot, kecsességet sugároznak, az alakok mesebeliek, népies, mitologikus vonásokat (embereket, állatokat, különleges vonalvezetést) jelenítenek meg. Mint megtudtam, emberábrázolásban Tünde nagy segítsége szobrász férje. Mivel egytől egyig kézzel készített alkotásokról beszélünk, így nem találkozhatunk két egyforma tojással sem. A csipke és festett tojások látványa egyszerűen lenyűgöző, ám de koránt sincs megtiltva, hogy hozzájuk érjek. Mondhatnánk, hogy „nem tojásból vannak", de mégis. A színek és a díszítőtechnika különlegesen kecsessé varázsolja az egyébként nem olyan pehelykönnyű emutojásokat is. A technikákat a művésznő jórészt maga kísérletezte ki, bár volt némi előzetes ismerete például a maratás technikájáról is. Ne legyenek kétségeink. A tojás - legyen tyúktojás vagy nandutojás - igen törékeny anyag, sőt az utóbbi még nem is olyan olcsó és nehezen beszerezhető, de Csuhaj Tünde keze alól ennek ellenére is szebbnél szebb remekek látnak napvilágot. A kéz pedig nem remeghet meg. A tojásokkal való munka sok-sok figyelmet, türelmet és kitartást igényel. Megtudhattam azt is, hogy a tojás formájából adódóan megköveteli, hogy az ábrák kis „torzítással" készüljenek, mivel ellenkező esetben nem lenne életszerű az ábra, a motívum. „A tojáskészítés alkalmazott módja: a megfelelő tojás kiválasztása,
