Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-07-01 / 7. szám
REND A LELKE ellássanak egy bizonyos funkciót, ilyen például egy hőelvonási funkció. Ennek a rendszernek sok eleme van, szivattyú, hőcserélő, villamos betáplálás, vezérlés, armatúrák, csővezetéki elemek... Ha ebből a halmazból bármi elromlik, akkor a funkció sérül - teljesen mindegy, hogy melyik elem miatt. A módszereink arra irányulnak majd, hogy egy funkcióvesztéssel végezzünk el minden javítási, álllapotfenntartási tevékenységet egy berendezéscsoporton. Mint amikor otthon ki kell festenünk a szobát, de ha már nekiállunk, kicseréljük a laminált padlót is, és új konnektorokat teszünk - lehetne egyesével is, de azért sokkal hatékonyabb egyszerre. Az atomerőműben ennek számos pozitív hozadéka van, gyorsabb és kevesebb munka, kisebb kollektív dózis, kevesebb hulladék." „Ehhez kapcsolódik az értékalapú karbantartási stratégia, amit szeretnénk új szemléletként bevezetni" - mondja Czibula. „A berendezések nem feltétlenül akkor a legolcsóbbak, ha a legmegbízhatóbbak - ez nagyon sok előzetes karbantartást igényel. A háztartásban sem hív senki szerelőt addig, míg a hűtő el nem romlik. Egy atomerőműben is vannak olyan berendezések - értelemszerűen olyanok, amelyek a nukleáris biztonságot nem érintik -, amelyek mehetnek, míg el nem romlanak, míg olyanok is, amelyeket megelőző jelleggel kell karbantartani. Meg kell találnunk azt az optimális pontot, ahol a korrektiv és preventív javítások egyensúlyban vannak, vagyis ahol alacsony az új berendezésekre fordított költség, és a lehető legnagyobb a megbízhatóság és a rendelkezésreállás." A konfigurációmenedzsment lényegében egy egyensúlyt felügyelő szervezet: arról gondoskodik, hogy ha változtatni kell, az úgy történjen meg, ahogy kell, összehangolva a tervezési alapban előírtak, a tervezés és a kivitelezés hármasát. Az ellátási lánc fog össze mindent, ami ahhoz kell, hogy egy hibajavítást, karbantartást, műszaki átalakítást meg lehessen valósítani - arról gondoskodik, hogy minden, ami ehhez szükséges, akkor és ott legyen, ahol kell, alkatrész, szakképzett humánerőforrás, segédanyag, a munkavégzést lehetővé tevő feltételrendszerek. Jövő év végéig 12 hetes tervezésre áll át a rendszer, vagyis ennyi időre előre látják majd a szakemberek, hogy pontosan milyen munkák lesznek, ennyi ideje lesz az ellátási láncnak beszerezni, ami az adott munkákhoz szükséges. Az IT-infrastruktúra pedig mindezek informatikai hátterének megteremtését, annak fejlesztését jelenti. A jövő A változás, az új modell bevezetése elkezdődött, bizonyos elemeit már idén adaptálja a Paksi Atomerőmű, többségét jövőre, néhány területet pedig az elkövetkezendő években. Ez a projekt talán nem olyan látványos, mint a korábbi műszaki fejlesztések, de az itt dolgozók életét, munkáját kiszámíthatóbbá, követhetőbbé, talán kellemesebbé teszi majd. „A hatékonyabb működés mindig jelent költségcsökkentést is, még ha nem is ez a cél lebeg a szemünk előtt" - összegezte Kovács Ferenc. „A TAMF-projekt, a Sztenderd Nukleáris Működési Modell bevezetése a mi vállalásunk, mi magunk, a Paksi Atomerőmű döntött úgy, hogy javítani akarja a működését. Nem lesz munkaerőfölösleg, és nem akarunk ezzel direkt többet termelni. Azt várjuk, hogy a modell révén tovább javul a biztonság, tisztább felelősi viszonyok jönnek létre a hatékonyabb működés mellett, és létrehozunk egy olyan rendszert, amely rugalmasan képes reagálni a változó külső kihívásokra."
