Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-06-01 / 6. szám
NYUGDÍJASAINK 51 ha valaki bizalommal fordul hozzám, és megosztja velem a gondját, és már akkor látom a megoldás kulcsát. Nyitva állnak előttem azok az ajtók, ahol a szükséges kéréseket, problémákat el tudom mondani. Mindig azt szoktam mondani, hogy kérni tudni kell, soha sem toronyórát láncostul, de szeretem a harangok játékát. A Humán Alapítvánnyal nagyon korrekt kapcsolatom van, és ha a bajban segíteni kell, akkor összefogva az ő segítségükkel támogatjuk a nehéz élethelyzetbe került aktív és nyugdíjas dolgozóinkat. Érzem, hogy tisztelnek, becsülnek, és talán szeretnek is, de nem a szép szememért és a hulló hajamért, hanem mindig látják bennem az embert.- A segítségben mi a legnehezebb feladat?- A legeslegnehezebb dolog az, amikor valaki a halálos ágyán azt kéri, hogy én búcsúztassam el, ez nagyon nehéz. Sajnos ebben van gyakorlatom. Egyházi temetésen a pap nem járul hozzá a polgári temetéshez, de ha mint kollégát elbúcsúztathatom, annak semmi akadálya sincs. A rengeteg szomorú eset között azért sikerélményeim is vannak, és ez ad nekem erőt, hogy csináljam, vagyis csináljuk, mert egyes szám első személyben sosem nyilatkozhat egy tisztségviselő. Az Atomerőmű újságnál 1982-től 2007-ig voltam a szerkesztőbizottság tagja, és az én javaslatomra lett bevezetve a gyászjelentés az újságban.- Aktív nyugdíjasként időbeosztást és logisztikát kell végezned a feladataid ellátásához?- Igen, előre kell terveznem az előttem álló feladatokat. Hetente kétszer, kedden és pénteken az erőműben vagyok, negyedévente járunk az egyesült villamos ipari trösztbe, de van, amikor egész héten intézem a nyugdíjasok ügyeit. Az idén 75 éves leszek, és a harmadik ciklusomat töltöm a PADOSZ-nál, 12 éve vagyok a nyugdíjasok képviselője. Szeptemberben lesz a rendkívüli közgyűlés, és nagyon remélem, hogy megbízható embernek fogjuk átadni a stafétabotot. Nekem az életem a munkám, és örömmel csinálom, sokszor egy köszönőszó nagyon sokat jelent a számomra.- Kérlek, mutasd be a családodat!- Feleségem egészségügyi vonalon dolgozott, az idén ünnepeltük a 38. házassági évfordulónkat. Lányunk, Annamária dísznövénykertész végzettségű, Budapesten él a családjával, gyermekeik Konrád (11) és Milán (6) a szemünk fénye. Konrád eminens diák, kitűnő tanuló, szaval, színházban főszerepeket játszik, énekel, táncol, rajzol, hokizik az Újpesti Sportklubban, és amihez hozzányúl, az arannyá válik a kezében. Az első házasságomból két fiam született, János 54 éves extáncművész, Budapest táncbajnoka volt 1986-ban, a Maximban táncolt. Ausztriában dolgozik már 28 éve, komoly tánciskolát vezet. Csepregen egy csodálatos házat épített, és ott él a családjával. Két lányunoka van: Bianka (22) és Mirella (10). Családunk hatalmas tragédiája, hogy István fiamat 41 éves korában elvesztettük, aki mentős tisztként dolgozott. Nagyobb tragédia nem kell a szülőnek, mint amikor a fiát eltemeti. Az elvesztését nem lehet feldolgozni, de az aktív munkába való részvétel kicsit feledtetni tudja ezt a tragédiát. A régi sebek mindig felszakadnak, amikor szirénázó mentőt hallok, de Székesfehérváron a mentőállomás felé nem tudok menni, mert tudom, hol parkolt a fiam, és még a mai napig is hihetetlen, hogy itt hagyott bennünket. Andrea lánya (20) rendszeresen jön hozzánk a többi unokánkkal együtt, imádnak a nyaralónkban együtt lenni velünk.- Hol van a nyaralótok?- Tudatosan készültünk a nyugdíjra, és megteremtettük magunknak és a családunknak a legideálisabb pihenést. Egy félkész nyaralót vettünk a gerjeni Kovács-majorban, és minden igényt kielégítőnek megcsináltunk, komplett berendezéssel, klímával felszerelt a ház, úszómedencével, rózsákkal virágzó bokrokkal, füvesített területtel. Nyaralónkat Rózsa Laknak neveztük el, ahol áprilistól októberig a madárcsicsergésre ébredünk, a csend és a nyugalom szigete, igazi pihenést biztosít a családunk számára. Édesanyám faddi születésű, ott nyugszik a temetőben, és amikor a saját virágainkkal emlékezünk rá, az nagyon jó érzés. Fiatalkorunkban sokat utaztunk, évtizedeken keresztül kempingeztünk, bejártuk az országot, elmentünk a bolgár, a román tengerpartra, Szlovákiába, Lengyelországba, Görögországba és még sok országba, de mára a kényeztetést választjuk a kedves nyaralónkban.- Milyen terveid vannak a tarsolyodban?- Mostanában azon dolgozom, hogy az építkezésen elhunyt dolgozók emlékére egy márványtáblát helyezzünk el, hiszen ők is hozzájárultak a munkájukkal, hogy Magyarország első atomerőműve felépült. Szeretnék részese lenni, a több mint 1800 erőműves nyugdíjassal együtt a vállalat szervezésében megrendezett negyedik, 2020. évi nyugdíjas-találkozónak.
