Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-01-01 / 1. szám
36 DIÁKSZEM Jövőkép Dicsérdi Liza | Fotó: internet Ma reggel felkeltem, és izgatottan, reményekkel telten kezdtem bele egy új napba. Tegnap is ezt csináltam, valószínűleg a jövőben is így szeretnék tenni. De hogyan? Én úgy képzelem el, hogy pár évtized múlva nem a telefonom ébresztőjére kelek. Robot hozza ágyba a reggelimet, és mire sikerül kikászálódnom, a kávéfőzőm elkészíti a napi koffeintartalmat biztosító tejeskávém, lehetőleg egy cukorral és sok tejjel. Amíg elkészülődök, a lámpa a reggeli fényviszonyokhoz igazodva kapcsol fel, a függönyök maguktól elhúzódnak, és az ablak kinyitódik egy kis friss levegőt beengedve. Az okosszekrényem a divat szerint összeállítja az aznapi ruhaszettemet, ezzel jóval lecsökkentve a készülődési időmet. Az ujjlenyomatolvasó rendszerrel kilépek az ajtón, majd beszállok az elektromos energiával működő, teljesen környezetbarát kocsimba. (A szomszédnak már van repülő autója, de én szeretem a retró dolgokat). Beszéddel közlöm az úti célt és a zeneszámokat, amiket hallgatni szeretnék. A városban nincs nagy forgalom, hiszen a járművek mennyisége megoszlik az ég és a föld között. Egy dolog hiányzik igazán. A felhők és a napfelkelte látványa. Helyettük az ismerőseim integetnek vissza, ha a magasba tekintek. Elintézem a napi feladataimat. Kezdjük a bevásárlással. Leparkolok a bolt előtt. Mielőtt bemennék, a telefonomra letöltött alkalmazással leellenőrzöm, hogy az otthoniakkal minden rendben-e. Beteszem a kosárba a szükséges dolgokat, majd a csuklómat a pénztárost helyettesítő leolvasóhoz tartom, kiválasztom a fizetés pénznemeként a bitcoint, majd kifizetem a termékeket. Ja, igen. Természetesen nem lesz nálam sem készpénz, sem bankkártya. A fizetés egy beépített chip segítségével történik majd. Az előbb említettem, hogy bitcoin fogja helyettesíteni a zsebemben található pénzt. Nem, ez nem játékpénz, hanem nagy valószínűséggel a jövőnk. Nem kell aggódni, hogy a pénztárcánk nem fér bele a táskánkba, hisz digitális fizetőeszközünket egy pénztárcafájlban mobiltelefonon és adathordozókon tárolhatjuk. Az információ tízszer gyorsabban áramlik majd, és a világ még ennél is jobban fel fog pörögni. Az emberek nyugodtak lesznek, hisz a mindennapi teendőket a számítógépek végzik majd el. Habár... ez biztos, hogy nyugalmat eredményez? Vajon lesz-e még helye a művészetnek? Képesek leszünk-e várni a dolgokra? Vagy egyszerűen csak megelégszünk egy gombnyomással? Vajon a technika nem öli ki az emberi kreativitást és gondolkodásmódot? Könnyű, gyors, megbízható. Ezt mondjuk, mielőtt megnyomjuk a gombot. Csak várjuk a további fejlődést. De mi lesz, ha ez a fejlődés nem folytatódik? Ha ennyi volt, és innentől kezdve a technika csak stagnál? Vagy mondok egy talán kicsit ijesztő dolgot. Mi lesz, ha megszűnik? Kezdetben, biztosan káosz. És ennek nem az az oka, hogy egy elkényelmesedett világban nőttünk fel. Semmi köze a tehetetlenséghez, lustasághoz. Sőt, ezek a dolgok szinte mind csak a hasznunkat szolgálják, és úgy, ahogy néhány évtizeddel ezelőtt nem tudtak volna velük élni, mi most nem tudunk nélkülük. Gyakran teszik fel nekünk a kérdést: hogyan látod magad a jövőben? Erre kevesen tudnak pontos választ adni. Őszintén, még én sem tudom. De először is felkelek. Nem robotokkal és nem önműködő kávéfőzővel. Mert még nem évtizedekkel később, hanem a jelenben vagyok. És hogy mi lesz a jövőben, azt a találgatásokon kívül nem látjuk, és talán nem is akarjuk. Hiába hiszünk az időjósoknak, a horoszkópnak, a szerencsesünknek, a lelkünk mélyén ott bujkál egyfajta bizonytalanság. Ezekből kifolyólag három fajta ember létezik. Aki nem tudja elengedni a múltat, aki a „Carpe diem" elvnek eleget téve él a mának, és aki csak a céljait, a jövőt látja maga előtt. A kérdés az, hogy ki csinálja jól. A múltban élő nem tervez, nem érdeklik a mindennapok. Ő csak azt látja, mi múlt el, mit rontott el, vagy mi az, amit újra és újra átélne. Aki csakis a jelennek él, halmozza az élvezeteket. Új dolgokat próbál ki, és türelmetlen, ha valamit nem kap meg azonnal. És mi a helyzet azzal, aki napi 24 órában az álmait kergeti? Ő a jövőért képes feladni a jelent, olyan dolgokról lemaradva, amit a későbbiekben még megbánhat. Én egyiket sem tartom a helyes útnak. Fontos a múlt, hogy lássuk, mit tudunk jobban csinálni a jövőben. Fontos a jelen, hisz benne tudjuk előkészíteni a jövőt, és fontos a jövő, mert később az lesz a múltunk. Ennek ellenére ne féljünk attól, mit hoz a bizonytalanság, mit rontunk el, ami majd később befolyásolhatja az életünket. Koncentráljunk mindig a következő napra, és apró lépésekkel haladjunk a biztos felé.
