Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-06-01 / 6. szám
ÜZEMSZÜNET nak olyan téli és nyári időszakok, amikor minimálisra esik a nap- és szélerőművek termelése az időjárásfüggőségük következményeként. 2018. április 16-án például a nap- és szélerőművek hatalmas, közel 101 000 MW beépített kapacitása 14 óra körül is csak közel 17 000 MW értékelhető teljesítményt tudott biztosítani. A reggeli és az esti órákban pedig a termelésük elenyésző volt az igényekhez képest. Mindez azt eredményezte, hogy a fennen hirdetett német zöldforradalom ellenére ezen a napon a megtermelt 1,43 TWh villamos energiából a nap- és szélerőművek csak elenyésző, 0,19 TWh-t tudtak biztosítani, ami a napi termelés csupán 13%-ára volt elegendő. A napi termelés 71%-át továbbra is a szén-, gáz- és a bezárásra ítélt atomerőművek biztosították. Mindez egyértelműen jelzi, hogy egy ország villamosenergia-ellátását nem lehet kizárólag nap- és szélerőművekre alapozni, hiszen, ha nem süt a nap, nem fúj eléggé a szél, akkor is ki kell tudni szolgálni a villamosenergia-fogyasztókat, azaz az időjárásfüggő megújulok beépített kapacitásához hasonló kapacitású atom-, gáz-, szén- és egyéb erőművek rendelkezésre állására van szükség. Németország esetében jelenleg ez még szerencsére teljesül, hiszen a német rendszerbe beépített csaknem 101 000 MW nap- és szélerőművi kapacitás mellett mintegy 90 000 MW atom-, gáz- és szénerőművi kapacitás is szolgálja a villamosenergia-fogyasztókat az éjszakai és a szélcsendesebb időszakokban is, hiszen a német fogyasztók is szünetek nélkül, minden napszakban szeretik fogyasztani a villamos energiát. A több hónapos egyeztetés és belpolitikai csatározások után megszületett német koalíciós megállapodás ennek ellenére továbbra is a megújuló energiaforrások mindenhatóságát hirdeti. Ugyanakkor arról nem szól a fáma, hogy az alaperőművi termelést biztosítani képes jelenlegi, mintegy 60%-os atom-, gáz- és szénerőművi részarányt hogyan lehetne megújulókkal, különösen az időjárásfüggő nap- és szélerőművekkel helyettesíteni. Ez talán annyira nem is meglepő, hiszen bizonyára a német kormányzati döntéshozók kimondatlanul is tisztában vannak az alaperőművek szükségességével. Nemhiába növekszik a német gáz- és szénimportszükséglet, hiszen a növekvő megújulós és csökkenő atomerőművi részarány mellett a jelenlegi ellátásbiztonságot biztosító fosszilis erőműveknek megfelelő mennyiségű szénre és gázra van szüksége. A németeknek továbbra is égető szüksége van az alaperőművekre a megújuló energiaforrások fokozott és túltámogatott fejlesztése mellett. A koalíciós megállapodásból az is világosan kiderül, hogy a németek Európában sehol sem szeretnének uniós forrásokat új atomerőművekre költeni, és szeretnék elérni, hogy más államok se támogassák ezek építését. Németországnak ugyanis az az érdeke, hogy meglovagolja az Energiewendének nevezett zöldenergetikai forradalomban betöltött nemzetközi vezető szerepét. Berlin a megújuló energetikai szektor fejlesztésével növelni kívánja a munkahelyek számát, valamint a megújuló technológiákat exportálni szeretné. Végül is nincs ebben semmi meglepő. Más kérdés, hogy a németeket a többi ország gazdasági, ellátásbiztonsági és klímavédelmi érdekei nem igazán érdeklik. Magyarországon rendkívül nagy szükség van (alap)erőművek építésére. A Mavir adatai szerint a 2016. év végi 8576 MW beépített kapacitásból 2032 végére várhatóan csak 4501 MW teljesítőképesség marad meg a hazai villamosenergia-termelés szolgálatában. Ez is azt jelzi, hogy létszükség új hazai erőművi kapacitások építése! Különös azért, mert a rendszerbe beépített kapacitások jelentős csökkenése mellett a villamosenergia-igény jelentős növekedésével és az importlehetőségek bizonytalanságával számolhatunk. Mindezeket figyelembe véve a tanulmány optimista verziója szerint 2032-ig akár - a befektetői környezettől függően - mintegy 9500 MW új erőművi kapacitás létesülhet hazánkban. Ebből a paksi telephelyen megvalósuló két új VVER-1200 típusú, 3+ generációs blokkjai csak 2400 MW alaperőművi teljesítményt fognak képviselni. Éppen ezért a nagy kérdés az, hogy a szükséges további új kapacitások milyen összetételben és milyen forrásból épüljenek meg. Tekintettel arra, hogy ezek nélkül a valódi függőséget okozó hazai villamosenergia-import tovább növekedne. A magas importarány már ma is az ellátásbiztonságot veszélyeztető tényező. A magyar kormányzat a megoldást a nukleáris kapacitásfenntartás mellett a megújulok, különösen a naperőművek jelentős fejlesztésében látja. Ugyanakkor további erőművi kapacitások építésére is szükség van annak érdekében, hogy a hazai villamosenergia-fogyasztók biztonságos és az időjárástól független ellátása a jövőben is garantálható legyen.
