Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-05-01 / 5. szám

56 RETRÓ Időhurokban az evolúció Orbán Ottilia | Fotó: Archívum Olvastam valahol, hogy az emberiség múltjával kap­csolatban mártöbbszörfelmerült az, hogy nem tiszta, és rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Ilyenek az emberiség fejlődésével, kialakulásával kap­csolatos egyetemes dogmák, mint például a darwini evolúció. Az elmélet szerint az emberiség egyfajta időhurokba került, ami önmagába hajlik vissza. Ez azt jelenti, hogy újra és újra létrejövünk, megteremtődünk, fejlődünk, majd egy adott ponton kihalunk. Hátrahagyva ma­gunk után megmagyarázhatatlan tárgyi és technoló­giai eszközöket, építményeket. Ez folyamatosan megismétlődik, és ismétlődik szün­telenül az idő kezdete óta. Az időhurok újra és újra bezárul, ez pedig azt is jelenti egyúttal, hogy az em­beriség önmaga elődje és utóda is egyben, és mi va­gyunk maguk az idegenek is, amelyeket annyira nagy kíváncsisággal kutatunk. Hogy ki hozta létre az időhurkot, azt senki sem tudja, és az elmélet sem megy bele különösebben, de kol­légánk talán már tudhatott valamit. Nyomot hagyva a következő, ... izé, magamnak, magunknak, nekünk, vagyis nekik, talán, ... nem is tudom kinek. (Az illusztráció Atomerőmű építői c. lap 1979. májusi számában jelent meg.) MORBID

Next

/
Thumbnails
Contents