Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-05-01 / 5. szám
54 SPORT Kezdődobás Tóth Márton | Fotó: Bodajki Ákos, Kanczler István Pista bá! A legtöbb gyerek kacagva szalad Kanczler István elé a Bezerédj-iskola udvarán, amikor délután visszaér edzést tartani a legfiatalabb judokáknak. Vissza, mert a napja első részét is az iskolában tölti a judoedző-testnevelőtanár, aki mindig jókedvűen vezeti be a gyerekeket a sport világába, szeretteti meg velük a mozgást és nevel bajnokokat.- A sport mellett maradtál, csak átkerültél a tatami másik oldalára. Profi sportolói karriered végén neked mennyire volt nehéz átállni a civil pályára?- Azt hittem könnyebb lesz. Amikor én magam vettem részt edzéseken, mindig azt gondoltam, ha majd egyszer én leszek, aki irányíthatja a foglalkozást, az milyen fantasztikus lesz. Csak ismertetem a programot, és a gyerekek csillogó szemmel végrehajtják. Hát az az igazság, hogy az edzői-tanári pálya ennél lényegesen összetettebb!- Te vezeted be a gyerekeket a sport világába. Mi a tapasztalatod? Mekkora a szülő felelőssége, mennyiben számít a hozzáállása a sporthoz, a személyedhez? Az évek alatt hány fiatallal foglalkoztál?- Éves szinten több száz gyermek megy át a kezeim között, ebből kicsit kevesebb, mint hatvan jár hozzám judoedzésekre, és közülük tizenegynéhány, aki igazán komolyan gondolja a sportot. A szülők felelőssége óriási. Egy drága barátom fogalmazta meg kiválóan, hogy a szülő-edző-gyermek öszszefonódás egy háromlábú székhez hasonlítható. Ha az egyik láb hiányzik, akkor felborul a rendszer. Szerencsére akad nálunk is nagyon sok jó szellemű, együttműködő anyuka, apuka, akiknek tényleg igazán fontos gyermekük testi-lelki egészsége.- A Bezerédjben a tanterv része a judo oktatása. Mennyiben más, más-e a fiatalok hozzáállása a kötelező órákon, illetve a délutáni edzéseken?- Egyértelmű, hogy mindig a kötelező dolgok a macerásabbak, és a választott programok sokkal élvezetesebbek. Ezzel együtt nem gondolom, hogy nagyon nagy számban lennének azok a gyerekek, akik nem élvezik a judós testnevelésórákat, mert mindig igyekszem meggyőzni őket, hogy mennyire fontos számukra a helyes eséstechnika elsajátítása, a társak tisztelete, és természetesen remek küzdőjátékokra is jut idő. Akik pedig délután is megtisztelnek jelenlétükkel, azok a gyerekek
