Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-05-01 / 5. szám

50

RÉGI MOTOROSOK

„Élmény volt érezni a hatalmas energiát"

Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos

Tóth Zoltán

Rovatunkban az atomerőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be. Visszaemlékeznek az erőmű hőskorára, örökséget hagyva a következő generációnak. Ezúttal Tóth Zoltán, az Üzemviteli Biztonságfelügyeleti Osztály vezető biztonsági mérnöke emlékezik vissza.- A kezdetekkor még nem nagyon hallott az átlagember atomenergiáról, atomerőműről. Neked mégis honnan jött az ötlet, hogy itt keress munkát magadnak? Hogyan kezdődött a pályafutásod?- Atomenergiáról természetesen mára középiskolában hallottam, de igazából nem tudatosan készültem ide. 1979-1985 között a vegyiparban vegyészként dolgoztam a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban. 1985. szeptember 2-án léptem be a céghez, és betanuló turbinagépészként kezdtem el dolgozni, az éppen indulási fázisban lévő 3. blokkon. Nagyon érdekes volt látni, és felemelő érzés volt, például egy turbinát indítani. Tanuló gépészként és még most visszagondolva is nagy élmény volt érezni azt a hatalmas energiát, amely átáramlott szó szerint a kezem alatt, amikor a fordulatszám-elállítóval hoztam fordulatra a turbinát. Ezt a műveletet kb. 12 alkalommal volt szerencsém végezni, amíg turbinagépész voltam. Napjainkban már automatikus vagy félautomatikus üzemmódban is el

lehet ezt végezni. Elmondhatom, hogy nincs az erőművünkben olyan turbina, amelyiket még ne lökettem (indítottam) volna. Ma már sokkal szigorúbbak a követelmények. Akkor a turbinaindítás előkészítése arról szólt, hogy a védelmi és reteszpróbákat is saját magunk - gépészek - végeztük. Persze csak az, akinek megvolt a megfelelő képzettsége hozzá, és kellően megtanulta a műveleteket.- Volt valami segítségetek? Például műszaki támogatás, esetleg valamilyen leírás? Mi alapján dolgoztatok?- Orosz dokumentumokból fordított kezelési utasítások, műszaki leírások alapján dolgoztunk. Természetesen voltak idősebb kollégák is, akiknek már kellő ismereteik voltak. Menet közben ők segítettek nekünk. Egy orosz vegyész és ügyeletes mérnök kolléga volt még velünk. 2000-re végleg „átnyergeltem" a gépészoldalra, megszereztem az energetikai mérnöki diplomát is. Emellett elkezdtem betanulni blokkügyeletesnek, 2001-re megkaptam a blokkügyeletesi hatósági jogosítványt, így a 3. blokkon folytattam tovább az erőműves pályafutásom 2003-ig D műszakos blokkügyeletesként, amikor az Üzemviteli Biztonságfelügyeleti Osztályra (ÜBO) Varjú Attila olyan embert keresett, akinek ezek a kompetenciái megvoltak. Átgondoltam a dolgot, és belevágtam, így lettem én itt biztonsági mérnök, főtechnológus beosztásban. 2010-től vezető biztonsági mérnök beosztásban, megbízott osztályvezető-helyettesként

dolgozom. Tavaly végeztem el a minősített atomerőművi oktató képzést, hogy a tudást, amihez eddig hozzájutottam, magasabb színvonalon tudjam továbbadni. A reaktoroperátori tanfolyamokon oktatom a hallgatókat a nukleáris biztonság alapjaira, és a hozzá tartozó jegyzet karbantartását is én végzem, hogy mindig aktuális legyen. Közel 24 évet dolgoztam műszakban. Az éjszakás műszakot elég nehezen bírtam, egészségügyi problémák léptek fel nálam. Ahogy kijöttem műszakból, két hónap múlva tünetmentes voltam.- Ha visszamehetnél az időben, akkor a mostani éned mit üzenne az ifjabb Tóth Zolinak? Mindent ugyanígy csinálnál?- Lehet, hogy nem ugyanígy, de ezen az úton haladnék. Talán azt üzenném magamnak, hogy ne legyek annyira feszült. Rá tudtam feszülni minden feladatra. Nem voltam egy ideges típus, de ha meg kellett oldanom valamit, mindig volt bennem némi feszültség és izgalom. Itt volt például annak idején a betanulás. Addig küzdöttünk, amíg úgy sikerült minden, olyan lett, amit elképzeltünk. Azt sem bánom, hogy amit másképp gondoltam, azt kimondtam. Megszenvedtem néha a hátrányát is, de ezeket fel tudtam vállalni. Nagyobb konfliktusba nem kerültem emiatt, mindent meg tudtunk beszélni. Ezenkívül azt, hogy egy kicsit töltsék több időt a családommal, míg a gyerekek még kicsik, mert azok az idők, ha elszalasztja az ember, már nem jönnek vissza.