Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-05-01 / 5. szám

VÁLTOZÓ JÖVŐ

Beátával dolgozunk. Ő régebb óta kutyás felvezető, mint én, így több helyen már szerepelt, illetve az alapítványvezetőnk sokat tett azért, hogy Pakson is megismerjék a munkánkat.

Ebben megpróbálom követni őt, és minél többet hozzátenni a tevékenységünkhöz.

Pakson a Város Napja rendezvényen is kaptunk lehetőséget, hogy a tavalyi siker után idén ismét bemutatkozhassunk, tájékoztathassuk az érdeklődőket.- Miért jelentős a kutya részvétele is? Miért nem elég csak a fejlesztőpedagógus jelenléte az órán?- Kutatások bizonyítják, hogy a kutya osztálytermi jelenléte növeli a diákok érzelmi stabilitását, tanulási hatékonyságát, figyelemkapacitás-növekedését és biztonságérzetét. Ez utóbbi pedig nagyobb

szabadsághoz, aktivitáshoz vezet, így a gyermekek bátrabban próbálnak ki új játékokat, könnyebben barátkoznak.- Mintha éreznék, hogy beszélgetésünk végéhez közeledünk, fejüket felemelik, és rád néznek. Van-e konkrét, egyedi történeted, amit kiragadnál eddigi terápiás munkád során?- Egyik meghatározó élményem az idősek otthonában történt, ahol az időskori mentális zavarokkal küzdő csoportba vittem be Daisyt és Aline-t. Volt egy néni közöttük, aki senkivel nem kommunikált, de a harmadik foglalkozás során elkezdett beszélni a kutyáimhoz, amit később a környezetében is folytatott. Ezek apró dolgok, de rendkívül fontosak. A másik élményem, amikor egy paksi fogyatékos csoportban dolgozva a negyedik órára sikerült a szóban

forgó hölgynek a színeket megtanítanom kutyáim segítségével, aki az ezzel kapcsolatos feladatot utána tökéletesen végrehajtotta, így elsajátítva a színek pontos ismeretét.- Egy egészséges gazda-kutya kapcsolatban mindig tanulhatunk valamit tőlük, annak ellenére, hogy egész életükben nem szólnak, ugyan folyamatosan „beszélnek" hozzánk. Neked mit tanítottak meg?- Természetesen, folyamatosan tanítanak engem is. Általuk sokkal felelősségteljesebb, türelmesebb, önzetlenebb, megértőbb és öszszeszedettebb lettem. Mérhetetlen szeretet kapok tőlük nap mint nap, amit igyekszem viszonozni, és erőt meríteni belőle, átadva ezeket a többieknek, akár a foglalkozások során vagy a mindennapi életben hasznosítva.