Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
SPORT 55 egészet oda-vissza átjáró tömény poénkodás, miközben még mindenki levegő után kapkod, és erőt gyűjt a következő menetre. A kavalkádnak a kapitány illiberális fellépése vet véget. Kész, rajt! - hangzik fel újra a vezényszó. A különböző személyiségek emez önkéntes gályarabságából, a nyelvi mélyrétegek termékeny találkozásából utánozhatatlanul eredeti szubkultúra bontakozik ki. Aranybánya lenne ez a pszichológiai és a szociológiai jelenségek kutatóinak, de a stand up comedy művelőit sem hagyná ihlet nélkül. Az i-re a pontot a verseny teszi fel. Van valami felemelően sorsszerű abban, hogy mi, akik ifjabb éveinkben még gyilkos meccseket vívtunk egymással dióhéjnyi egyes kenuinkban, most, érettebb korunkban immár egy hajóban evezünk. A rövidtávú versenyszámok 200 és 500 méteren, kibójázott pályákon zajlanak. Ez vegytiszta képlet: a hajók egymástól elválasztva küzdenek, győz a jobbik, legfeljebb csak a további helyezésekben játszik közre, ha valamelyik fortélyosabb kormányos meg tudja lovagolni egy gyorsabb hajó oldalvizét. Nem így a hosszútáv. A hajók itt nincsenek elválasztva, és a tusát fordulók is nehezítik. Mindez nem kis bizonytalanságot visz a dologba. A Ben Húr fogatverseny-jelenete adhat képet arról, ami időnként a vízen történik. Amikor két vagy több hajómonstrum recsegve-ropogva összeakad, azt a legritkább esetben kísérik fair play díjas jelenetek (és az események nem mindig állnak meg a verbális erőszak határán). Azonban a hosszútáv az ügyességet is helyzetbe hozza. A fordulókban például néha sikerül az a bravúr, amelyet ezzel az - éppen kis nemzetünk kurázsiját méltató - amerikai mondásNyilván nem ugyanaz egy profi versenyhajóban veretni, és mondjuk egy vízitúra erejéig összeállt, megfontoltabban haladó egységben mártogatni, ám maga az élmény elmaradhatatlan. A sárkányhajó egyben kiváló csapatépítő eszköz is. Mindezeket felismerve, az Atomerőmű Sportegyesület Kajak-Kenu Szakosztálya már évek óta lehetőséget biztosít a sárkányhajózásra. Ez egyrészt rendszeres edzéseket jelent, amelyeket bárki látogathat (tehát nem csak atomerőműves dolgozók). A tréningek télen is folytatódnak, a konditeremben és a tanmedencében. Másrészt alkalmi evezésre is lehetőség van. A szakosztály edzői várják mindazok jelentkezését - például munkahelyi szervezetekét vagy iskolákét, akár osztálykirándulások keretében is -, akik szívesen kipróbálnák a sárkányhajót. Az úszni tudás nem feltétel: mentőmellényeket és szakszerű kíséretet biztosítanak. A hajó egyébként is teljesen biztonságos, borulásra még az abszolút kezdők esetében sem volt eddig példa. Az Atomerőmű Sportegyesület a tömegsport mellett a versenysportban is jeleskedik. Az elmúlt évek során négy versenyzője - Fehér Imre, Kirschner Zoltán, Viktor Endre és Prancz Zoltán - több világ- és Európa-bajnoki címet szerzett a nemzeti válogatott tagjaként. sál lehet a legjobban illusztrálni: „a magyar mögötted megy be a forgóajtón, és előtted jön ki". El lehet képzelni, hogy egy ilyen mutatvány a kormányos rátermettségén túlmenően milyen mérvű technikai és taktikai összjátékot kíván az egész csapattól. Az utolsó 50 méter a legkeményebb. Mintha sohasem akarna véget érni. De valahogy mégiscsak véget ér. A célban elkékült fejjel nézünk körbe, mi az eredmény. A víz, a napfény, a levegő, a fák, a mozgás, az erőfeszítés, a teljesítmény, a sebesség és a közösség önmagában is páratlan élményét a győzelem koronázza meg - ha igazán belendül a hajó...
