Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

ATOMENERGETIKAI MÚZEUM 45 működik. Ha minden színű fényt összekeverünk, akkor fehér fényt kapunk. Ez akkor figyelhető meg, ha a napfényt akár egy prizmával színekre bontjuk, kihasználva azt, hogy a különböző színű fény kü­lönböző mértékben törik meg a közeghatáron. Ezzel szemben a festékek keverésekor pont fordít­va működik, azaz ha minden színt összekeverünk, akkor feketét ka­punk. A színek játéka tényleg érdekes képet mutat. Szép a katedrálüveg­­re bocsátott lézerfény játéka, ahol az interferencia, a hullámok egy­másra rakodása miatt kapunk vál­tozatos formákat. Sokan próbáltak már biztosan keményítőt hang­szóróra önteni, majd a hangszóró rezgéseivel a keményítő „táncát" vizsgálni. Ezt a játékot kicsit meg­színezve akár a színek keveredése is lépésről lépésre követhető. Nem hagyhatjuk ki a játékok sorá­ból azokat a társasjátékokat, amik elektronikai kapcsolás segítsé­gével szemléltetik akár az emberi testet, ezzel megtestesítve a játsz­va tanulás lehetőségét. Egy játékbolt igazi csemege egy fizikus számára. Gyakorlatilag minden játékban találunk valami fizikát. Az egyik kedvencem a csa­ládi kikapcsolódáskor a műanyag csúszda. Nagyon jó játék, ráadásul nagyon összetett energiaátalaku­lási folyamat is egyben. Kezdetben a csúszda tetején a gyerek helyzeti energiával rendelkezik, a csúszás közben ez mozgási energiává ala­kul, és bár a súrlódás következ­tében jelentkező veszteséget hő formájában nem tudjuk vizsgálni, de a kisülést a gyerek elkapásakor érezhetjük, vagy csak az égnek álló haján mosolyoghatunk. Összegzésként azt gondolom, jól látható, hogy minden játék akkor jó, ha társas, viszont a játék jó társ is, ráadásul játék közben sok min­dent megfigyelhetünk, és ezáltal tanulhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents