Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-01-01 / 1. szám

ÉLET A JÖVŐBEN

Építkezés 3D-rekonstrukciója drónfelvételekből

elsősorban a légi fényképezés és a térképészet területén. Az utóbbi pár évben pedig megjelentek az eleinte még borsos árú, otthoni, szabadidős felhasználásra szánt eszközök is, hogy aztán gyorsan eljussunk a hipermarketek polcairól kosarunkba tehető, pár tízezer forintba kerülő mindenféle trükkre, videofelvételre is alkalmas kis repülő szerkezetekig.

Sajnos a drónok széles körű elérhetősége magával hozta azt a problémát, hogy szinte mindenhol megjelentek az önjelölt „drónpilóták". Azok a lelkes amatőrök, akik játék kategóriájú eszközökkel próbálnak ipari vagy más professzionális eszközöket igénylő feladatokat elvégezni. Megveszik a nem olcsó, de alapvetően szórakozásra tervezett gépeket (DJI Mavic, Phantom stb.), majd pár órás repkedés után rögtön drónpilótának, légi videósnak, földmérőnek és biztonságtechnikai szakértőnek képzelik magukat. Az a tény nem zavarja őket, hogy a biztonságos repüléshez és a megfelelő minőségű munkához rengeteg tanulás és gyakorlás szükséges.

Az az igazság, hogy ezek a gépek, a borsos áruk ellenére, nem többek játéknál. Megbízhatóságuk, pontosságuk, időjárás-állóságuk és más paramétereik nagyon messze esnek attól, hogy professzionális vagy ipari felhasználásra szóba jöhessenek. Ott van még a biztonság kérdése is. Talán nem véletlen, hogy az amerikai hadsereg és nemrég az ausztrál hadsereg is kifejezetten megtiltotta minden DJI-gyártású UAV- eszköz használatát, mivel kiderült, hogy a gépek minden repülésről részletes adatokat küldenek el a nagy falon túlra.

Azzal kell kezdenem, hogy a drón megnevezés meglehetősen pongyola, és bár a köznyelvben egyre inkább helyet követel magának ez a szó, valójában a helyes kifejezés az UAV (Unmanned Aerial Vehicle) vagy pilóta nélküli légi jármű. Az érthetőség kedvéért azonban maradok a drón elnevezésnél.

Akármennyire is hihetetlennek tűnik, a drónok nem friss találmányok, az első sorozatban gyártott távirányítású célrepülő az 1935-ben, Angliában készült DH82B Queen Bee (méhkirálynő) volt. Sokak szerint ennek a gépnek a nevéből származik a drón elnevezés is. (Angolul drónnak nevezik a dolgozó méheket is.) A repülő célokon túllépve az amerikai hadsereg már a II. világháborúban is használt távirányítású repülőgépeket bombák célba juttatásához. Az ezt követő évtizedekben a drónokat szinte kizárólag harcászati célokra fejlesztették és használták, mivel a szükséges technikai eszközök ára sokáig a megfizethetetlen kategóriába tartozott.

Aztán a mikroelektronika fejlődése, a GPS-rendszerek elterjedése a kétezres évek elejére már lehetővé tette, hogy a drónok megjelenjenek a civil életben is,

DH82B Queen Bee, az első rádió-távirányítású célrepülőgép