Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-04-01 / 4. szám

36 BARANGOLÓ Harangozó Gábor Folyamatos sakkozás a növény­­termelés és -feldolgozás össze­hangolása Gábor élelmiszermérnökként vég­zett egy olyan családban, ahol édesanyjának szintén ez a végzett­sége, édesapja pedig kertészmér­nök, mondhatni gyerekkora óta eb­ben él. Azonban az egyetem után tett néhány év kitérőt, és hat-nyolc éve a faluba visszatérve kezdett el komolyan mezőgazdasággal fog­lalkozni. A Bátyai Savanyító Kft­­ben édesanyjával együtt dolgozva készítik el a finom, jó minőségű termékeket. A vállalkozást édes­anyja őstermelőként kezdte, és ezt fejlesztették fel a mostani szintre, amikor szezonban hat-nyolc fővel dolgoznak. A savanyítóüzemben feldolgozott zöldségek nagy ré­szét mintegy másfél hektáron ter­mesztik, főleg azokat, amiket más­honnan nem tudnak beszerezni. Az üzem működtetésében talán az jelenti a legnagyobb nehézséget, hogy a feldolgozás egybeesik a ter­meléssel, így amit be tudnak sze­rezni a környékről, azt inkább nem ők termelik. Mit is termelnek? Pap­rikát, olyan fajtákat, amit máshol nem termelnének meg, pl. kis chilit, habanerót, a méregerős dél-ameri­kai fajtát. Érdekes - mondja, hogy a hagyományos cseresznyepaprika sok embernek már nem elég erős, ezért kell még erősebb fajtákat is termelni. Paradicsom, cukkini, pa­tisszon, uborka, pepperoni, cékla, kápia paprika, dinnye, fokhagyma, és van egy kis gyümölcsösük is, aminek a terméséből kis mennyi­ségben befőttet is szoktak készíte­ni. Hogyan készülnek a savanyúságok? Azt mondja, nagyon szeretné ma­nagyszülei készítették. A nagyszülei azonban nem mindig dunsztoltak, de ők igen. Hőkezeléssel tartósíta­nak, kemikáliák nélkül, már, amit le­het. A paprikakrémhez muszáj rakni kálium-szorbátot, de ez az egyetlen tartósítószer, amely a természet­ben megtalálható vegyület, és nem allergén. A savanyú káposztánál a természetes savanyítás folyamatát alkalmazzák, nem használnak erje­dést gyorsító tejsavbaktériumot, és nem tesznek bele tartósítószert. Ezért ebben minden vitamin benne marad, viszont nem áll el fél évig, csak egy hónapig. A mezőgazdász számára az év már­cius elején indul, amikor megkez­dődnek a metszések. Ezt követi a palántamagok elvetése, minden palántát saját maguk termelnek. Ez nem olyan nagy munka, de tö­rődést igényel. Öntözni kell, a fólia­sátrat ki kell nyitni és be kell zárni mindennap. Utána következik a kiültetés, amit figyelni kell, meg­­ered-e. Ha nem eredt meg, akkor azt pótolni kell. Utána ellenőrizni, elegendő-e a tápanyag, a növény élettani állapota mit kíván meg. Utána mindig jön valami - mondja nevetve. Erre szokta azt mondani, hogy a feldolgozás május elejétől indul, és egészen decemberig tart. Az áru kiszállításával egész évben kell foglalkozni, és a föld is egész éves odafigyelést igényel. Ha esik az eső, akkor lazítani kell, utána gyomot irtani, ha párás az idő, ak­kor védekezni a baktériumok ellen. Nehéz megmondani, hogy mikor mit csinál majd, de az biztos, hogy folyamatos sakkozást végez a ter­melés és a feldolgozás között. Megkérdeztem, van-e kedvenc növénye azok között, amiket ter­melnek. Azt felelte, nincsen, de legkedvesebb fázisa az van: amikor elindulnak növekedésnek a növé­nyek, és látszik, jól érzik magukat, megvan mindenük, napfény, víz, gyommentes a talaj, és berobban a növekedésük. „Egyik héten még csak egy pici bokor patisszont lá­tok, és egy hét múlva a két méterre lévő bokrok már összeérnek." gát azzal áltatni, hogy úgy, ahogy a

Next

/
Thumbnails
Contents