Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
20 ÉLET/JÁTÉK „Nehéz, de csodálatos érzés két hazát cipelni" Susán Janka | Fotó: saját archívum Mentem hazafelé a riportról, és azon vettem észre magam, hogy mosolygok, de nemcsak magamban, hanem láthatóan. Örültem az alig ismerősöknek és a régi gyerekkori barátoknak, akikkel útközben találkoztam, az ezerszer látott utcáknak, a város hangulatának, a kellemes beszélgetésnek, amiben részt vehettem, és persze a családomnak, akik otthon vártak. Ilyen pillanatok hiányozhatnak azoknak, akik hazájuktól távolabb kezdenek új életet. Beszélgetőpartnereim az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Közhasznú Egyesületének tisztségviselői voltak: Bándi Imre elnök, Kovács Barna Péter alelnök és Kis László titkár. Az egyesületet 1989-ben egy baráti társaság alapította, akik nem hagyták el hazájukat, csak annak határát lépték át, Erdélyből áttelepült magyarok. Olyan emberek, akik úgy érzik, megtalálták új otthonukat, de a gyökereiktől sem szeretnének elszakadni. A céljuk, hogy ezt a köldökzsinórt életben tartsák mindkét irányban. Az egyesületet azért hozták létre, hogy legyen egy csapat körülöttük, akik szintén fontosnak tartják ezt a célt, akik támogatni tudják őket ebben. A szervezet részt vesz a hasonló csoportok országos szintű működésében is. A Szekszárdon alapított egyesület ma már paksi székhellyel működik. Elmesélték, Tolna megyében az országos átlag feletti az idetelepült erdélyi magyarok száma, sokan találtak megélhetést a pedagógusi pályán vagy az egészségügyben. Legtöbben a kilencvenes évek elején költöztek át Erdélyből, manapság már a fiatalok nyugatabbra szeretnének menni, kevesen érkeznek Magyarországra. Az erőműbővítés jó lehetőség lenne - mondják - a mostani erdélyi fiatalok számára is, hiszen az anyanyelvükön kommunikálhatnának, nem lennének beláthatatlan távolságban a szüleiktől, testvéreiktől, főleg, ha az autópálya is megépülne. Az azóta eltelt több mint húsz év már olyan hosszú idő, hogy sokaknak az itteni
