Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-04-01 / 4. szám
10 MUNKA/TÁRS Pesztericz Rajmund április 1-jével vette át az Atomerőmű Tűzoltóság irányítását. A ranglétrát végigjárva jutott el a parancsnoki posztig, amely nagy kihívást jelent számára. Az Atomerőmű Tűzoltóság jól szervezett, magas színvonalon teljesítő és elismert szervezetként ismert, ezért ez egyben iránymutatást és kötelezettséget ad számára, melyet továbbra is az elvárt színvonalon kell működtetnie. A tűzoltóság jövőjéről beszélgettünk Rajmunddal.- Mikor kerültél a tűzoltóságra?- 1996-ban a sorkatonai szolgálatom letöltését követően kezdtem munkát keresni, majd kerültem az Atomerőmű Tűzoltósághoz. Gépkocsivezetőként kezdtem, majd klasszikusan végigjárva a ranglétrát lettem szerparancsnok, szolgálatparancsnok, majd 2012 nyarától felső vezető. Parancsnoki kinevezésemig minőségbiztosítási szakértőként tevékenykedtem.- Tervezel változásokat?- Alapvetően két jogszabály határozza meg, hogy az atomerőműben főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságot kell fenntartani. A működését pedig számos más törvény, rendelet és szakmai előírások, követelmények elég szigorúan szabályozzák. Például mekkora és milyen technikai, illetve humánerőforrással, és hogyan kell azt megoldani. A létszám jelenleg fel van töltve. Mivel egy jól felépített és működő rendszerről van szó, ezért rövid távon nem tervezek jelentősebb változásokat, de ez nem zárja ki, hogy hosszabb távon nem fogunk változni, hiszen a fiatalítás is az egyik célunk. Szeretnék új lendületet és másfajta gondolkodásmódot vinni a szervezet életébe. Sokan vannak már az ötvenes-hatvanas éveikben, akik lassan nyugdíjba fognak vonulni. Helyükre folyamatosan kell képeznünk az utánpótlást, hogy szakmailag felkészülten vehessék át munkájukat.- Milyen vezetői szemléletet képviselsz?- Én a szakma által követelt határozott irányítói vezetés mellett egy közvetlen, empatikus és úgynevezett szolgálói vezetői stílust képviselek, ami azt jelenti, hogy mi vezetők szolgáljuk ki azokat, akik ténylegesen az operatív feladatokat végzik. Erősítenem kell a kommunikációt és a megfelelő információáramlást a szervezeten belül, hiszen már három generáció is együtt dolgozik, és mindegyik korosztálynak másfajta kommunikációs és információs igénye van, valamint szeretném áthidalni a szakadékot a felső vezetők, középvezetők és beosztottak között.- Mi jelenti a legnagyobb kihívást számodra?- Nagy felelősségnek érzem olyan szervezetnek az irányítását átvenni, amely folyamatosan magas színvonalon teljesített, és elismertté vált szakmai körökben. Ez egyben kötelez és irányt mutat számomra. Ezt a megbecsültséget szeretném tartani a mai kor kihívásainak megfelelően. Menet közben, ha valamivel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy kissé már idejét múlt, akkor azt át kell alakítanunk a mindenkori követelményeknek, megrendelői elvárásoknak megfelelően. Továbbra is olyan munkahellyé kell tenni, hogy legyen megtartó ereje, ami nem azt jelenti, hogy majd vígan elleszünk a leszerelésig, hanem folyamatosan kell a szakmai tudást bővíteni, és felvérteződni új dolgokkal.- Mik lesznek a legfontosabb feladataid?- Fontosnak tartom a mindennapi képzéssel párhuzamosan a háttér-humánerőforrás képzését is, akik majd a jelenlegi vezetőket tudják váltani. Szervezeten belül a viszonylagos kötöttség mellett szeretném mindenki számára azt a pozíciót megtalálni, mellyel tudása, az eltöltött évei és szakmai tapasztalata szerint lehet segítségünkre. Szeretném fejleszteni a kollégák kompetenciáit, hogy az új dolgokkal, a gyors változásokkal könnyen azonosuljanak; gondolok itt például az informatikai-infokommunikációs gyors változásokra. A készenléti jellegű munkakörből és a szerencsére kevés éles tűzoltói beavatkozásból adódóan nálunk is vannak, akik már kicsit „belesüppedtek" a beosztásukba (kiégtek), és ezáltal nincs kellő kihívás számukra. Ókét másik közegbe, esetleg pozícióba szeretném helyezni, hogy
