Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

40

DIAKSZEM

Lendületben a világ

Dicsérdi Liza | Fotó: internet

Mi az, ami lendületet ad a mindennapokhoz? Valakinek egy kávé, másnak egy pohár víz vagy a friss levegő és a napsütés. Van olyan, aki az egészséges táplálkozásra esküszik, valaki pedig a megfelelő mennyiségű alvásra. De mit kezdenénk a rengeteg energiánkkal, ha a körülöttünk lévő világ fejlődése az évek során nem haladt volna előre? Mert a világnak is szüksége van egy kis lendületre, ami megadja a biztos alapot arra, hogy folyamatosan növekvő népességünket eltartsa. Szép dolog ez a folyamat, nem igaz? A Föld a természet által biztosítja nekünk a fejlődéshez szükséges energiát, mi pedig ezt kihasználva újabbnál újabb találmányokkal próbáljuk könnyíteni a magunk és környezetünk dolgát.

Kijelenthetjük, hogy 2018, a pár évtizeddel ezelőtt még el sem képzelt jövő. Ennek ellenére mégsem mondhatjuk, hogy a tudomány és a technika a tetőfokára hág, hisz most is folyamatosan dolgoznak a még modernebb, még gyorsabb, még egyszerűbben kezelhető technikán. Mindezt úgy, hogy a már meglévő, régóta használt eszközeinket gondolják és fejlesztik tovább. De mi volt az, ami a „jelen reggeli kávéjaként" elég lendületet biztosított a talán még távolinak látott jövőnk formálására?

Talán bele sem gondolunk, mennyi mindent köszönhetünk azoknak a feltalálóknak, akik mindennap használatos tárgyainkat biztosították nekünk, amik valószínűleg az idők során kikopnak vagy már kikoptak az életünkből, és helyükre új, modernebb kistestvérük lépett.

Telefonközpont. Mondja meg nekem valaki, még is hogyan lehetne a mai világban úgy élni, hogy ne tudnánk a másik minden lépéséről! Flogyan tudnánk kapcsolatba lépni a másikkal, ha hívásunk válasz nélkül maradna, sőt, üzenetünk el sem jutna a címzettig? Mennyivel könnyebb az élet így, hogy egy gombnyomással bármikor, szinte bárkit elérhetünk. Nem győzünk válogatni az okostelefonok piacán, és el sem tudjuk képzelni napjainkat anélkül, hogy ujjainkat ne a képernyőn pötyögtessük, és ne osszuk meg életünk minden pillanatát az internet közösségével. Biztos vagyok benne, hogy senki sem lenne a fiatalok közül akkora Instagram-függő, ha képeiket nem a mobiljukkal, hanem egy fadobozzal kellene megcsinálniuk. Ha szerencsénk van, ez nem is lenne több mint csupán nyolc óra. (Ez még lehet kevesebb is, mint amit egy tökéletes szelfi készítésével töltünk.) Ma már létezni sem tudnánk számítógép és az alapvető programjai, villanykörte, autó és gyufa nélkül. Ha nem létezne golyóstoll, csendben telnének a tanórák, mert senki sem tudná feltenni a „Nincs valakinél egy toll?" kérdést. (Nem, nem lesz senkinél. Toliból mindig csak egy van, és az is kezd kifogyni.) Ha nem fejlődött volna az orvostudomány, sok betegség okát még ma sem ismernénk, és ha nem tudnánk arról, hogy léteznek vitaminok, megállás nélkül tömnénk magunkba az egészségtelen ételeket a sötét szobában, mit sem sejtve, hogy ezzel mennyi jótékony dologtól fosztjuk meg magunkat. Sok dologról fogalmunk sincs ki találta fel, mi volt az elődje, és hogyan került használati tárgyaink közé. Egyszerűen csak természetesnek vesszük, hogy léteznek.

Jedlik Ányos, Bíró László József, Asbóth Oszkár, Szent-Györgyi Albert, Semmelweis Ignác és még oldalakon keresztül sorolhatnám azokat a neveket, akik találmányaikkal könnyebbé tették az életünket. Valószínűleg akkor még nem tudták, mekkora lendületet adtak a világnak. Mondhatni ők adták meg azt az alapot, amire lehet építkezni. És bár a ráépülő téglákról még magunk sem tudunk mindent, de az ebből épülő ház remélhetőleg egy nap majd elég helyet biztosít a Föld minden lakójának.