Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
36 BARANGOLÓ Susán Janka | Fotó: Juhász Luca Kajdacson februárban egy viszonylag szürke napon jártam, az ezerkétszáz lakosú kis község így is magával ragadó volt. A faluban sétálva az tűnt szembe, hogy a széles utcák szépen rendezettek, tiszták, a porták nem elhanyagoltak, gondos gazdáikat dicsérik. A „falu házában" kezdtük az ismerkedést az itt élő emberek mindennapjaival, Milákné Katona Patrícia művelődésszervező mesélt nekünk a közösségteremtő programjaikról. Ezután Vácziné Farkas Ildikó kísért körbe minket, először a szépen felújított katolikus templomnál, majd messziről megnéztük a református templomot, és utunkat az iskola felé vettük. Közben szállingóztak a gyerekek hazafelé, egyedül, csoportosan vagy éppen biciklirajban, hangosan köszöntve minket. Az iskolát, amely a Sztankovánszky család régi kastélyában működik, Bognár Melinda igazgató mutatta be. Röviden csak annyit mondok előre, hogy hihetetlenül szerencsések a gyerekek, akik idejárhatnak. Nem az extra körülmények miatt mondom ezt, hanem a hely hangulata miatt. Olyan egy kicsit, mintha a múlt és jelen határán töltenék az iskolaéveiket. A nap utolsó sugarainál megnéztük még a Sztankovánszky család sírhelyét, mert az iskolában nem is vettük észre, hogyan szalad az idő, és utána Ildikó mesélt még kedvenc hobbijáról, a horgolásról és ennek kapcsán az óriástakaró készítéséről. A falu háza a közösségért Teleházként 2000-ben nyitották m<=g azzal a céllal, hogy az itt elérhető digitális technológiák által csökkenjen a település elzártsága, az ott élők közösségi életbe való bevonásával, forrásteremtéssel segítsék a falu fejlődését. Milákné Katona Patrícia vezetésével működik jelenleg, akit először arra kértem, mutassa be röviden a te-Közösség Kajdacson
