Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
28 TAVASZI LENDULET Nem katasztrófa, ha nem csinálsz rendet a kertben Orbán Ottilia | Fotó: Orbán Ottilia Általában ősszel sokak számára fárasztó lehet, és unalmas a kert rendbetétele. Főleg akkor, amikor hirtelen tör be a párás, csontig hatoló hideg idő. Ebben az időszakban az avar összegereblyézése, az elszáradt virágok levágása és eltakarítása, a metszés a fő csapásirány. Mégis úgy gondolom, hogy sok érv szól amellett, hogy nemcsak nekem, hanem a kertemben élő növényeknek és állatoknak is jobb lesz, ha nem lacafacázom, és végleg passzolom a nagytakarítást. Idén a nagy hideggel búcsúzó, de összességében enyhe telet követően, ha elkezd jobbra fordulni az idő, el lehet kezdeni a kertészkedési előkészületeket, sőt van, amit már vetni is lehet. Már végiggondoltam, hogy mi maradjon, és mit kell eltávolítanom a kertből. Sokszor érzelmi okokból, vagy csak amiatt, hogy hiányos a szakmai hozzáértésem, évekig meghagytam olyan növényeket, amelyek elfoglalják a helyet az új növények és kialakítások elől. Imádom a kertem, bár a házam körül terül el, a kert mégsem a nappalim meghosszabbítása, hanem a természet része, egy tenyérnyi vadon. Nem a tökéletességre törekszem a kertemmel kapcsolatban. Nem fogom, és nem kell manikűrollóval igazítgatni a kertet, mert nem ez a lényege. A kertem van értem, és nem én a kertemért. Ősszel és télen békén hagyom, legfeljebb a száraz levelek nagyját seprem össze, hogy ne fújja át a szomszédhoz a szél. Összehordom az avart egy kupacba, és letakarom valamilyen hálóval, hogy egyben maradjon. Tavaszig elkezd bomlani, ami tápláló mules lesz majd a növényeknek. Ami neked rendetlenség, nekem nem biztos, hanem akár remek áttelelő búvóhely lehet. Emlékszem, nyáron mennyi lepkét, tücsköt, bogarat és gyíkot láttam. Némelyik faj elbújik a kert védett zugaiban, és a levelek alatt, fakéreg repedéseiben vagy a talajban vészelik át a telet. Ha minden levelet és letört galylyat eltakarítanék, lehet, hogy azokkal sok apró rovart vagy a petéjüket is kidobnám. Az öreg téglákat a kertem végében, és a köveket sem most kell bolygatni, hiszen alattuk gyíkok és békák lehetnek. A téli álomra elvackolódott sünöket sem szabad zavarni, mert hamar felébredhetnek. Az évelőket ráérünk kora tavasszal visszavágni, a rózsát is érdemes akkor, amikor már látszik, meddig ér a szárán az elfagyás. Az elszáradt ágakkal a növény összegyűjtheti a töve körül a havat, ami védi az elfagyás ellen, illetve plusznedvesség a talajnak. A békén hagyott kertben váratlan és kedves látogatók jelenhetnek meg, például olyan madárfajok, amelyeknek egyre kisebb az élőhelyük. A denevér is visszajáró vendég nálam, mint ahogy a cinege, a nagy fakopáncs, a gyurgyalag vagy a rozsdafarkú is. Sok énekesmadár a száron hagyott évelők magjait szereti csipegetni. Abban reménykedem, hogy anynyira megkedvelik a kertem, hogy tavasszal a közelben keresnek fészkelőhelyet, és visszajárnak majd irtani a rovarokat, hernyókat. Van kint madáretető, többféle eleséggel, és az ivóvízről is mindig gondoskodom. Ha télen is él a kertem, van látnivaló és sok érdekesség, talán könnyebben elviselhetőek a sötét hónapok, és jobban kibírom tavaszig. Nem rideg ürességnek érzem a következő hónapokat, inkább amolyan csendes átmenetnek a várva várt rügypattanásig. Addig pedig élvezem a pihenést. Bizonyára nem mindenki ért velem egyet. Ha mindenáron el akarja valaki takarítani az avart, menjen végig rajta a legmagasabb kerékmagasságba állított fűnyíróval akár kétszer is úgy, hogy ne tegye a fűgyűjtő puttonyt a fűnyíróra, hanem hagyja, hogy szétszórja a levélnyesedéket. Annak értékes tápanyagait (foszfor, kálium, nitrogén, szén) a téli csapadék bemossa a talajba, serkenti majd a talajéletet. A nyesedék javítja a talaj víztartó képességét és szerkezetét is. Amennyiben persze diófalevéllel van tele a kert, akkor sajnos muszáj összetakarítani, mert az gátolja a növények növekedését.
