Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-03-01 / 3. szám
TAVASZI LENDULET 25 PAFF - Paksi Amatőr Futó Fiatalok Egyesület Tóth Jánossal beszélgettem, a PAFF egyik alapítójával, aki tulajdonképpen feleségével, Tóth Csillával ötletgazdája az egyesületnek. Az életében a sport mindig fontos szerepet játszott, a kosárlabda mellett és után a futás végigkísérte, még hatvannégy évesen is rendszeresen fut. Az egyesület létrehozásának ötlete az Angliában töltött két esztendőnek köszönhető. Külföldre költözve sem szerették volna abbahagyni a futást, és kerestek egy futókört. A csapat, akikhez csatlakoztak, szinte baráti körként működött, és ezt a hangulatot szerették volna hazatérve már Pakson is továbbvinni. Az ötlethez elsőként a C. Szabó és a Kozma család csatlakozott, majd további barátokat is bevonva alapították meg és jegyezték be egyesületként a PAFF- ot 1994-ben, az alapító elnök Tóth Csilla volt. Az egyesület nevének még a hangzása is hasonlít az angliai klub nevére - meséli. Szépen gyarapodott a taglétszám, egykét év múlva elérte az ötvenöt főt, amit azóta sem sikerült túlszárnyalni, jelenleg huszonnyolc tagja van, az elnöke C. Szabó István. A mostani futók közül a legidősebb már hatvanhét éves. Nagyon sokáig a tagok együtt edzettek és készültek a versenyekre, meghirdetett időpontokban tartották a futásokat hetente háromszor. Az atomerőmű is támogatta őket, amiből biztosítani tudták a nevezési díjakat és az utazás költségeit. Voltak kedvenc futásaink - említi János -, mint például a tatai minimaraton az Öreg-tó körül, ez egy 14 km-es táv két kört futva a tó körül, valamint a budapesti Futapest, Vivicita és persze a Budapest fél- és egész maratom Akkoriban más világ volt még, amit az szépen jellemez, ahogyan János felmérte a Paks környéki futóútvonalak távjait, jól használható kis térképet készítve. Hol volt akkor még a GPS? Ahol nem lehetett autóval közlekedni, ott János a futótempója alapján becsülte meg a távokat, és teljesen korrekt adatok születtek, mivel akkoriban egészen pontosan tudta tartani a tempóját. Az egyesület erőműves tagjai többször részt vettek a WONUC (World Council of Nuclear Workers - Nukleáris munkavállalók szakszervezeteinek a nemzetközi egyesülete) által szervezett hoszszú távú váltófutásokon, aminek fő célja volt a nukleáris energia népszerűsítése. Az elsőt Párizs és Brüsszel között szervezeték, amire tízfős csapatokkal lehetett nevezni. Az Eiffel-torony alól indultunk, és az Európai Parlament épületénél fejeztük be a távot, ahol egy kis küldöttség átadta a közleményét az elnöknek - emlékezik vissza. Egy ilyen verseny óriási szervezést igényel, hiszen két nap kellett a több mint háromszáz kilométer teljesítéséhez. Minden országnak volt egy emeletes busza, amiben pihenhettek a távot már teljesítők, kísérték az éppen futót, utaztak a következő váltóhelyre. A feleségem, Csilla volt sokáig a WONUC alelnöke is, és egyben a magyar futócsapat motorja - emeli ki János -, így a kezdeményezésére a harmadik ilyen futást Budapest és Bécs között hirdettük meg 1998- ban. A Hősök teréről indultunk, a befutó pedig az ENSZ székházában volt, és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség képviselőinek adtuk át a nukleáris dogozók támogató üzenetét. Később Oroszország, Bulgária, Románia és Brazília is szervezett hasonlókat. Jelenleg a tagok az előre meghirdetett futóidőpontokon túl is szerveznek edzéseket, amennyiben azt valaki e-mailben kezdeményezi. Az egyesület elnöksége minden évben megvitatja és megállapítja a támogatott versenyeket, amelyek közül öt futás nevezési díját fizetik a tagoknak. A nevezések megfelelő időzítését, befizetését az egyesület titkára, Jobbágy Gyula intézi. A tagdíj összege évente ötezer forint. Az egyesület a tagdíjakból és az 1%-os adókból gazdálkodik, tartja fent magát. Szeretettel várják új futótársak jelentkezését! ATOMcsigák Több mint négy éve indította el István az ATOMcsigák futócsoportot - többek megkeresésére - olyan megfontolásból, hogy kezdő futók részére teremtsenek közösségi futást rövidebb, teljesíthető távokon. Ma ezt már szinte minden „csiga" túlteljesítette fél- vagy teljes maratonnal, de erről még később írok. A „csigák" jelenleg húsz és harminc közötti rendszeres taglétszámmal működnek teljesen kötetlen, nem egyesületi formában. Vannak lemorzsolódók, de vannak mindig új „belépők" is. Hetente legalább háromszor van szervezett futásuk: hétfőn, szerdán és pénteken este fél hétkor indulnak az ASE-csarnok elől. Tavasztól őszig szerdánként egy erőnléti edzés is kiegészíti a heti terhelést, amit általában a szánkódomb környékén tartanak. Hétvégeken pedig a hosszú futásoké a „pálya". István a heti három időpontot szinte kötelező futásként említi, aminél többet futni lehet, de kevesebb nem ajánlott. A fejlődéshez, a jobb tel-
