Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-03-01 / 3. szám

LENDÜLETBEN AZ ATOMENERGIA

13

mutatja, hogy nagymértékben kihat a reaktorblokkok üzemeltetési engedélyének megadására.

A felülvizsgálat története arra az időre nyúlik vissza, amikor az atomerőművek biztonsága az európai politika figyelmének is középpontjába került. Az 1990-es évek elején a Nemzetközi Atomenergiaügynökség, összegezve néhány, az atomenergetikában élenjáró ország tapasztalatait, átfogó időszakos biztonsági felülvizsgálatra tett javaslatot. Ez, immár kötelező érvénnyel, rövidesen átkerült a hazai jogrendbe. Elsőként 1993-ban írta elő az Országos Atomenergia Hivatalt felügyelő tárca nélküli miniszter, majd megjelent az atomtörvényben és az annak végrehajtására kiadott kormányrendeletben is. „Az első ilyen felülvizsgálatot két ütemben hajtottuk végre: az 1-2. blokkra 1995-1996- ban, a 3-4. blokkra 1998-1999-ben, a másodikat a négy blokkra egy ütemben, 2007-2008-ban. Jól érzékelteti a Paksi Atomerőmű biztonság iránti elkötelezettségét, és némi büszkeségre is okot adhat, hogy az úgynevezett WER típusú atomerőművek tekintetében a világon először Pakson került sor időszakos biztonsági felülvizsgálatra" - idézi fel a korábbi történéseket Cserháti András.

Legutóbb 2017-ben kellett lefolytatni a felülvizsgálatot. Az erre alakult projektben közel 150 belső munkatárs működött közre. Az emberi erőforrásigény meghatározó részét ők biztosították, de rajtuk kívül olyan nagy múltú tudományos szervezetek is részt vettek a munkában, mint például a Magyar Tudományos Akadémia Energiatudományi Kutatóközpontja vagy a Nukleáris Biztonsági Kutatóintézet. A felülvizsgálat célja - pontos

megfogalmazás szerint -, hogy a Paksi Atomerőmű mint nukleáris létesítmény biztonságának átfogó értékelésével és a további biztonságos üzemeltetés garanciáinak meghatározásával lehetővé tegye az erőmű blokkjaira kiadott üzemeltetési engedélyek megújítását. A végrehajtás folyamata két fő szakaszból áll. Az első szakaszban a belső, illetve a megbízott külső szakemberek elvégezték a felülvizsgálatot, és annak eredményei alapján elkészítették az Időszakos biztonsági jelentést, és benyújtották a hatóságnak. A második szakaszban a hatósági (és annak keretében szakhatósági) felülvizsgálatra kerül sor. A jelentést a hatóság értékeli, majd határozatot hoz. Ez jelenleg folyamatban van, az ütemezés szerint idén kell megtörténnie.

A felülvizsgálatot a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ajánlásait is figyelembe vevő hazai jogszabályok követelményeinek megfelelően kellett végrehajtani. Arra nézve, hogy pontosan mit és hogyan érdemes vizsgálni, további fontos támpontokkal szolgált más országok gyakorlatának figyelembevétele is. A felülvizsgálat a következő tizennégy fő területre terjedt ki:

» a blokkok tervei, telephelyi jellemzők, külső veszélyeztető tényezők,

» a rendszerek, rendszerelemek, építmények épületszerkezetek aktuális állapota,

» környezeti minősítés (berendezések, kábelek és átvezetők, építmények, épületszerkezetek környezetállósági minősítése, ami azt jelzi, hogy ezek működőképesek maradnak-e zord körülmények között),

» rendszerek, rendszerelemek öregedési folyamatainak kezelése,

» biztonsági elemzések (determinisztikus és valószínűségi),

» veszélyeztető tényezők elemzése,

» az erőmű biztonsági mutatói és az üzemeltetési tapasztalatok,

» más erőművek tapasztalatainak és új tudományos eredmények hasznosításának értékelése,

» szervezet, vállalatirányítási rendszer és biztonsági kultúra,

» eljárások (belső szabályozások),

» emberi tényező,

» baleset-elhárítási felkészültség,

» a dolgozók és a lakosság sugárvédelme, a környezet sugárterhelése,

» nukleáris védettség (fizikai védelem, kerítés, fegyveres őrség stb.).

A felülvizsgálat alapján elkészült jelentés javító intézkedéseket is megfogalmaz a feltárt problémák felszámolására. A 69 javaslat nagyjából 70 százaléka adminisztratív változtatásokat irányoz elő, 30 százaléka pedig valamilyen fizikai módosítást. Ez megfelel a nemzetközi gyakorlatban megszokottnak. Fontos tudni azonban, hogy a szóban forgó javító intézkedések távolról sem sarkalatos hiányosságokat, illetve alapokig ható javításokat takarnak. Ellenkezőleg: a legapróbb olyan szempontot is felölelik, amely által a biztonság, a biztonsági kultúra akár a legkisebb mértékben javítható. Összefoglalásképpen elmondható, hogy a Paksi Atomerőműben valóban egyszerre van jelen az ötletes innováció és a gondos ellenőrzés, ha úgy tetszik, a motor- és a fékszerep. A lendület tehát imponáló, de kézben tartott.