Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
SPORT 55 kerékpár, amellyel bebarangolható az ország, és várhatóan ez az ASE hathatós közreműködésével fog megvalósulni. A lovaglás, túrázás, vitorlázás mellett a vízitúrázás az ötödik ága ennek a rendszernek, ám erről esetleg egy későbbi lapszámban fogok számot adni, hiszen van fejlemény gazdagon. Elöljáróban csak annyit, hogy a Vízivándor program keretében az Alsó-Duna szakaszának első, kiinduló állomása Paks, a kajak-kenus csónakház. Ehhez kapcsolódva a nyári szezonban sok csapat várható, akik random a városban is felbukkanhatnak látnivalók után kutatva... Ám akkor valójában mi is az, ami vezeti a klaviatúrán az ujjamat? Áprilisban lesz öt éve, hogy Paksra sodort az élet, avagy a Duna vize. A Duna mellett nőttem fel, a Római-parton lévő csónakház volt a második otthonom, az az egyesület, ahová 11 évesen lementem kenuzni, és Paksra kerülésemig ott is maradtam. Minap került a kezembe egy 2012-es Nemzeti Sport, amelyben az akkori egyesületem csődjéről kérdeztek. Arról beszéltem, hogy mit is jelent nekem a klub, és miért is a második otthonom: egy olyan közösség volt, ahol a gyerekektől az élsportolókon át a szabadidős, masters versenyzőkig mindenki ismert mindenkit, és számíthatott a másikra. És ezek a barátságok a mai napig megmaradtak. Pakson a munkahely mellett egy új egyesületet is találtam, egy számomra új csónakházat, ami nagyban hozzájárult gyökereim eresztéséhez. Nem volt ismeretlen a közeg, hiszen a kajak-kenus egy összetartó branch, így egy kicsit itt is itthon voltam. És az összetartozás érzése az, amely magabiztosságot ad akár Magyarországon, akár a határainkon túl, hiszen a sport összeköt, a sport a közös nyelv. Ezt érezni kell! Pakson sokkal gyorsabban sikerült bejárnom azt az utat, amelyet civilként számos buktató és kanyar jellemez. A sport a legrövidebb utat segít megtalálni az emberek között, és számomra ez egy óriási érték. És még mit ad a sport? A sokszor durrogtatott igazságok, mint egészség, kikapcsolódás, szórakozás mellett olyan közösségi érzést is, ami megadja a mindennapok örömét. Ha valaki a közösségében jól érzi magát, egyáltalán talál magának egy közösséget, amely be-» fogadja, akkor már közelebb kerül az elégedettséghez, amely jobbá teszi az életét. Ez az érték az, amit pénzért nem lehet megvenni, és mindenhol felütheti a fejét, ahol egy csapat ember elkezd együtt mozogni. És Pakson nagyon sok ilyen hely, ilyen érték van. Ha csak a szeptember elejei Paksi Sportágválasztót nézzük, ahol húsznál is több ága mutatkozik be évről évre a sportnak, akkor belátható, hogy a választás lehetősége adott, csak élni kell vele. Mert ez a gyerekeknek egy olyan lehetőség, amelyet hiba lenne elszalasztani, hiszen a sport közösséget formál, jellemet alakít. És ez a közösség ad élményeket nap mint nap, és ez a közösség az, amely megvéd a rossztól is. Sok utazás, biztos anyagiak, kényelmes otthon, széles baráti társaság, erkölcs, elvek. Ez mindmind fontos, de a valahová tartozás érzése az, ami a mindennapokat édesíti meg. Helybe hozza az értéket...
