Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

52

RÉGI MOTOROSOK

„Eltérés a vállalt felelősség mértékében van"

Orbán Ottilia | Fotó: saját archívum

Rovatunkban az erőmű kezdeti időszakától fogva itt dolgozó munkatársainkat mutatjuk be. Most Sipos László József vezető mérnök következik, aki hírközlési blokkügyeletes beosztásban kezdett Pakson. Nyolc évig volt az ötvenfős Hírközlési Osztály vezetője, majd szakmát váltott. Jelenleg a Minőségellenőrzési Osztályon a beszállítóink - ezen belül a nukleáris szakértők - nukleáris biztonság szempontú minősítésével foglalkozik.- Mióta dolgozol az erőműben?- Középfokú híradástechnikai és távközlési üzemmérnöki képesítéssel, valamint öt év üzemeltetői, karbantartói és tervezői gyakorlat után, 1983-ban hírközlési blokkügyeletesként nyertem felvételt a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Másfél évig az akkor üzembe helyezésen lévő 2. blokki hírközlő rendszer „életre keltésében" hasznosítani tudtam a Székesfehérváron, Győrben és az első munkahelyemen, Bábolnán szerzett tapasztalataimat. 1985. január 1-jétől Pónya József vezérigazgató felkérését elfogadva az akkori Villamos Labor állományából alakult Hírközlési Osztály vezetője lettem. Sohasem fogom elfeledni vezető kollégáim (Gálos Tibor, Kovács András, Riczkó József, Mach János, Putz József, Schwarcz István és Galgóczy Sándor) részéről egy „csupán" huszonnyolc éves osztályvezető irányában megnyilvánult bizalmat. E bizalom és a beosztottaim felé továbbított szakmai hitem, hitelességem segített a megannyi fejlesztés megvalósításában: 1-4. blokki kontakthibás LIPKA néven elhíresült hangosbeszélő rendszerek kiváltása magyar

fejlesztésű elektronikus diszpécserközpontokra (EDK); postai automatikus telefonkábel-átkapcsolók kifejlesztése az üzembiztonságunk növelése érdekében. Kilépve az atomerőmű kerítésén kívüli közvetlen környezetünkbe komoly szakmai sikernek könyvelhető el a paksi lakótelepi széles sávú (a hazai csatornaszám többszörösét biztosító) kábeltelevíziós hálózat kiépítése kétezer lakótelepi lakásban, és Paks város telefonhálózatának önerős fejlesztése, így további kétezer lakástelefon

biztosítása. S mindezek akkor, amikor még éveket vártak Magyarországon az emberek egy lakástelefonra, csak hát nem Pakson...- Hogyan jellemeznéd a kezdeti időszakot? Mit jelentett számodra itt dolgozni ezen időben?- A dinamikusan fejlődő Bábolna után a még gyorsabban fejlődő, de nyugalmat árasztó Paks, és különös tekintettel a méreteiben és a műszaki bonyolultságában is lenyűgöző atomerőmű lett számomra a világ közepe. A kezdeti időszak egy élményáradat volt. A „mindenki egyért, egy mindenkiért" vezérelv uralkodott. Sohasem azt néztük, hogy mit miért nem lehet elvégezni, hanem azt, hogy hogyan tudjuk az akadályokat leküzdeni. Az üzembehelyezői és később a középvezetői munkámban is hasznát vettem az atlétika versenyeken (400 m gátfutás) szerzett tapasztalataimnak. Persze a fiatal koromból adódóan kellő naivitással is rendelkeztem, mert 1992 végén még azt hittem, hogy a felnőttek versenyében mindenkinek egyenlő távolságot (lásd 400 m) kell teljesítenie...