Atomerőmű, 2018 (41. évfolyam, 1-12. szám)
2018-02-01 / 2. szám
50 NYUGDÍJASAINK A versmondás számomra ünnepi alkalom Vadai Zsuzsa| Fotó: Juhász Luca Gáspár Gyula- Nyugdíjas ismerőstől hallottam, hogy a versmondás az egyik kedvenc időtöltésed. Mióta szavalsz színpadon mások örömére?- A versmondás szeretete még gyerekkorban kezdődött, általános iskolásként többször vettem részt szavalóversenyeken. Szép emlékként őrzöm, hogy gyerekként, illetve pár héttel a költő halála előtt (2016) felnőttként is elszavaltam Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című versét. Közel ötven év szünet következett, nyugdíjas lettem, és az időm hasznos kitöltésére szívesen olvastam és tanultam meg verseket, és úgy éreztem, hogy a költemények üzenetét jó lenne átadni másoknak is. A versmondás szép feladat, segíti a koncentráció fejlődését, kitartást és magabiztosságot ad. A közönség előtti versmondáshoz megfelelő bátorság kell, így erőt vettem magamon, és az atomerőműves nyugdíjasklubban újrakezdtem a szavalást. A versmondás számomra ünnepi alkalom. Eleinte névnapi köszöntéseken, majd a szavalóversenyeken is megmérettettem magam. Legutóbb a paksi szervezésű Tuba János vers- és prózamondó versenyen vettem részt. Márai Sándor Mennyből az angyal című verse tavaly áttörést hozott számomra, három különböző rendezvényen, közönség előtt is elszavalhattam. A paksi városi klub jóvoltából kétszer szerepeltem megyei versmondó seregszemlén, aminek folytatásaként részt vehettem a Budapesten megrendezett „Vers-, próza- és mesemondók XVIII. országos találkozóján". A megyei szereplésemre, Bonyhádra, elkísért egy lelkes kis csapat. A sikeres előadás „méltó" megünneplésére, kedves klubtársaim - Jantner Feriék - meglepetéspartit rendeztek az otthonukban. Meghatódtam a kedvességüktől, és a terülj-terülj asztalkán, amit a tiszteletünkre készítettek.- Mit jelent számodra, ha másoknak szavalsz?- Nagyon sokat! Amikor felkérnek a szavalásra, azt mindig megtiszteltetésnek veszem. Jó érzés, amikor látom a tekinteteken a pozitív visszajelzést. Családi körben az ünnepi alkalmakkor a 94 éves édesanyámat, a szeretteimet, a barátaimat és a kedves ismerőseimet is gyakran verssel köszöntöm.- Ha kiállsz a színpadra nagyon szoktál izgulni, vagy teljesen azonosulsz a művel, és izgalom nélkül előadod?- Nagyon izgulós típus vagyok. Gyerekkoromban is úgy mentem ki a színpadra, hogy sokszor nem jutott eszembe az első sor, de mikor meghajoltam, akkor már minden rendben volt. Sajnos az idő múlásával kopik a memóriám, de a verstanulással igyekszem kordában tartani. Sok esetben hónapokig foglalkozom egy-egy verssel, mielőtt előadom a nyilvánosság előtt. Ha gyalog megyek bevásárolni,
