Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
16 EGÉSZSÉG&ENERGIA A rejtélyes hormesis-elmélet Szerbin Pável | Fotó: internet Az ionizáló sugárzás biológiai hatásait nem egyértelműen ítéli meg a tudományos közvélemény. Az UNSCEAR és más nemzetközi szervezetek konzervatív álláspontja szerint a legkisebb dózisnak is van negatív élettani hatása, a hatás egyenesen arányos a dózissal. Azonban a tudósok egy része a kis dózisokat nemhogy károsnak, hanem hasznosnak ítéli. Az általuk vallott ún. „hormesis" (hormone-like stimulating effects) elmélet szerint a kis dózisú ionizáló sugárzásnak biopozitív, serkentő hatása van, és a káros jelenségek csak nagyobb dózisok esetén, egy bizonyos küszöbdózis elérése fölött jelentkeznek. Az elmélet hívei azt vallják, hogy az ionizáló sugárzás jelenléte elengedhetetlen feltétele az élő szervezetek normális működésének, de egészségi kockázata legalábbis nem olyan nagy, mint azt a főbb nemzetközi sugárvédelmi társaságok ajánlásai állítják. Japánban a hormesis-kutatásoknak külön központja is van. Állatkísérletekben már több alkalommal sikerült kimutatni a kis dózisú sugárzás pozitív hatásait, vagy legalábbis léteznek olyan eredmények, amelyek kétségessé teszik a lineáris dózishatás-összefüggés alkalmazhatóságát a kis dózisok tartományában. Nagyon érdekes, hogy létezik a humán csoportokon végzett vizsgálatoknak is alternatív interpretációja, amely a kis dózisú ionizáló sugárzás jótékony élettani hatásait véli bizonyítva látni. Pl. nukleáris létesítmények dolgozói körében az USA-ban elvégzett epidemiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy egyetlen ráktípus jelzett pozitív korrelációt a dózissal, a többi rákhalálozás és a leukémia okozta halálozás kisebb volt, mint más, nem sugárveszélyes munkahelyeken dolgozók esetében. A Bikini korallzátonyon végzett atomfegyver-kísérletek hosszú távú egészségi hatásait vizsgálva kimutatták, hogy a sugárzást elszenvedett emberek rákkockázata nem volt szignifikánsan nagyobb, mint a kontrollcsoportban. 1954-ben 23 japán halász szenvedett nagyobb dózist egy hidrogénbomba-robbantást követő radioaktív kihullás következtében. A csoport valamennyi tagja sugárbetegséget kapott, ennek ellenére a következő 25 évben egyikük sem hunyt el rákos daganat miatt. A hiroshimai és nagaszaki atombomba-robbantások túlélőinek körében végzett élettartam-vizsgálatok során (Life Span Study) az elszenvedett dózisok részletesebb analízise kimutatta, hogy a kis és közepes dózistartományban (0,01-0,09 Gy) kisebb volt a leukémiában és más rosszindulatú daganatos betegségekben elhunytak aránya a robbanást túlélők, minta kontrollcsoport tagjai között. Földünkön léteznek olyan területek, amelyek természetes radioaktivitása sokkal nagyobb az átlagosnál. Például Dél-Kínában, Guangdong tartományban talál-
