Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-12-01 / 12. szám
48 RÉGI MOTOROSOK Világosság a sötétségben Orbán Ottilia | Fotó: Bodajki Ákos A mindennapi életben senki sem tud hit és bizalom nélkül létezni. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amiket elsőként tanulunk meg. A karácsony ünnepének varázsa éppen e két szóban rejlik. A karácsony fényei, a hógömbök, az illatok pillanatok alatt a gyerekkorba repítenek minket. Ajándékainkkal, apró, saját kézzel készített ajándéktárgyainkkal egy csepp időutazást is ajándékozunk szeretteinknek. Ez az ünnep egy kicsit a csodákról és az álmok megvalósításáról is szól. Régóta követem és csodálom kolléganőm, Antus Mária munkáit, aki a Gépész Műszaki Osztály ügyintézője. Interjúalanyom Marcsi, kész „csodagyáros". Szeretném megosztani veletek, hogy anno hogyan készült a karácsonyra, és most mivé fejlesztette csodaműhelyét. „Érdekes ennyi év távlatából viszszagondolni a régmúlt karácsony hangulatára, hogy mennyire maradandó emlék egy-egy dísz elkészítése, egy illat, egy érzés, ami a gyermeki tudatban ugyanúgy bevésődik, mint bakelitlemezbe a barázdák. Apu Pesten dolgozott, emiatt csak hétvégeken találkoztunk. Izgalommal és kíváncsisággal számoltuk a napokat, hogy mennyit kell még aludni hazaérkezéséig. Amikor elérkezett a várva várt idő, nővéremmel futottunk apu elé, és félve nyitottuk a kaput, hogy kezünk nehogy ráragadjon a deres kilincsre. Kapunk-e csokit? Vajon az aktatáska mélyéről előkerül-e az akkoriban kuriózumnak számító narancs? Amikor egy-egy szemet testvériesen (az enyém volt a több) elosztottunk egymás között, a héját rátettük a tűzhely tetejére, igazi illatorgia lepte el a konyhát. Igazi narancs! Igazi narancsillat! Esténként a sparhelt melegénél diót törtünk, néha egy-egy ujjunk ugyan bánta, de a diós kalácsot dió nélkül megsütni akkortájt sem lehetett. A tél csapadékos és hideg volt, az ablakok jégvirágtól csillogtak, a hó magassága néha a 70 cm-t is elérte, de mi kipirult orcával és meleg sült krumplival a zsebünkben ültünk a lovas szánon, lópokrócba bugyolálva élveztük a telet. Már gyermekként megtanultam, a közvetlen környezetünkben fellelhető apróságokból milyen ötletes és hasznos dolgokat tudok készíteni. Anyuval csuhából (kukorica külső száraz levele) babát készítettünk, vagy bogáncsból bababútort, babzsákot, nádsípot, a pitypang szárából fülbevalót. A fenyőfadíszeket saját kézzel készítettük. Míg anyu megfőzte a csirizt (házilag készült ragasztó, ami lisztből víz hozzáadásával rö-
