Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-12-01 / 12. szám
46 NYUGDÍJASAINK Sportolj, hogy egészséged legyen! Vadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum Skach Lóránt és felesége, Zsóka- Mikor érkeztetek Paksra és az atomerőműhöz? Lóri: - Az atomerőmű-építkezésre 1979-ben jöttünk egy kivitelező vállalathoz, majd 1986-ban kerültem az atomerőműhöz a főjavítás-tervezés és -irányítás területére, és kezdettől fogva a leállási ütemterveket és azok számítógépes megjelenítését, hálótervezését végeztem. Néhány éves látogatóközponti tevékenység után később, vegyipari gépészmérnökként a szakmámhoz közelebbi területtel, a dekontaminálással foglalkoztam. Először technológiai fejlesztéseket végeztem, majd az üzem vezetője lettem 2006-ig, a nyugdíjba vonulásomig. Nagyon változatos, érdekes munka volt, szívesen csináltam. A sport szeretete fiatalkorom óta végigkísért, 20 évet kosárlabdáztam, majd aktívan teniszeztem. A vállalatnál az akkori vezérigazgatónk, Pónya József nagy hangsúlyt fektetett a sportélet fellendítésére, és minden sportot szerető vezetőnek kiosztott egy területet, hogy azért ő a felelős. A tenisz sikeres sportnak bizonyult, mert ütőképes, jó versenyzőkkel lépésről lépésre jutottunk feljebb az OB I. alsó kategóriájáig. Eleinte osztályozókban játszottam, majd edzőként tevékenykedtem. Zsóka: - A Kőolajvezeték Építő Vállalat paksi kirendeltségét vezettem 1989-ig. Amikormegszűnta képviselet, akkor jöttem az atomerőműhöz dolgozni a Minőségbiztosítási Osztályra, ahol rövid betanulás után a minőség-ellenőrzési csoport vezetője lettem. Még az előző munkahelyemen elkezdtem a hegesztő szakmérnöki képzést, de a diplomámat már erőművesként szereztem meg. Megpályáztam a Minőség-ellenőrzési Osztály vezetői állását, és megnyertem. Hét év után átkerültem a Műszaki Igazgatóságra, ahol a földrengésvédelemnél dolgoztam 2005-ig, a nyugdíjba vonulásomig. Nagyon nagy szeretettel építettem az erőművet kivitelezőként és üzemeltetőként. Büszke voltam rá, hogy ezt a munkát végezhetem. Kivitelezőkén utolsó munkám, mikor az erőmű építésén már kevés feladatunk volt, megbízást kaptam a pécsi Liász-program keretében megvalósuló csővezeték-építés felügyeletére. Úgy érzem, hogy ezzel a nők számára ritka szakmával, olyan munkám volt, ami egyben a hobbim is. Készültem a nyugdíjra, mert akkor már volt 5 fiúunokám, és így be tudtunk segíteni a szünidei lefoglalásukba, hogy ne legyenek kulcsos gyerekek. Ha betegek voltak, elutaztam Győrbe, vagy itt segítettem a hármasikreknél. A nyári szünidő arról szólt, hogy fogtuk magunkat a gyerekekkel, és elmentünk velük kempingezni, olyan helyekre, ahol meleg víz volt, de csúszdázni és pancsolni is tudtak (Kiskőrös, Nagyatád). Kezdetben lakókocsival és sátorral keltünk útra, majd ahogy nőttek a gyerekek, egyre kevesebb lett a velünk együtt táborozok létszáma, és egy lakóautóra cseréltük a mobil szállásunkat. Mikor a legkisebb lányunk szült, és fél év után visszament dolgozni, akkor hétfőtől péntekig felköltöztem Biatorbágyra, az unokámra vigyázni, a hétvégére jöttem haza a papához.- Kérlek, mutasd be a családotokat! Három lányunk és hét fiúunokánk van. Lányaink: Adrienn, Anikó és
