Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-12-01 / 12. szám
FELELŐS BIZALOM 23 szociális készségek fejlesztésére is alkalmas vizuális nevelési módszert dolgozott ki. Ezt alkalmazzuk jelenleg is nagyon sikeresen.- „Csak" az oktatás elég ahhoz, hogy ezeknek a nehéz sorsú gyerekeknek az életén segítsenek?- Tíz évig nagyon erősen hittem abban, hogy az oktatás elég lesz. Viszont rá kellett jönnöm, hogy ez nem elégséges. Annyi tényező amortizálja le ugyanis az oktatás hatását, hogy egyszerűen muszáj volt ezzel is foglalkozni. Nagyon sok tapasztalatgyűjtés után nyolc évvel ezelőtt kezdett bele az alapítvány egy olyan esélyteremtő stratégiába, amit húsz évre terveztünk. Most vagyunk tehát a nyolcadik événél. Választottunk egy olyan települést, ahol a szegénység és a romaintegráció öszszes kérdése fellelhető. Ebben a problématérképben dolgozunk úgy, hogy megpróbálunk minden egyes elemére hatást gyakorolni. Ennek a modellnek három fő pillére van. Az első az oktatás, hiszen a gyerekekre építünk. Az oktatásból indult ki az egész, és ennek mentén húzunk be mindent, ami elérhető. A mostani generációval dolgozunk a következő generációért.- Milyen jellegű oktatást kell elképzelnünk ezen modell keretein belül?- A legfontosabb a szociális készségeket is fejlesztő művészeti oktatás. E mellett van tanodánk, ösztöndíjprogramunk, taneszközadományozási programunk, és rengeteg olyan integrációs helyzetteremtés, ami kirándulásokat, kulturális programokat, táborozásokat jelent.- Akkor, ha jól értelmezem, ezekbe a foglalkozásokba a gyermekek szüleit is bevonják. Fontos az ő jelenlétük is?- Igen. Az oktatás a gyerekekre fókuszál, de természetesen a felnőttekkel is foglalkozunk ezen a területen is, alapkészség-megerősítéssel, vagy azokkal, akik mondjuk esti középiskolában tanulnak. És ez már átvezet a második pillérbe, amit úgy hívunk, hogy családgondozás, közösségfejlesztés. Ebben olyan elemek vannak, mint például a kríziskezelés. Tehát az, hogy ha valaki ilyen jövedelemviszonyok mellett nem tudja megoldani a problémáját a hónap végén, nincs elég ennivaló, tűzifa, nem tud rátölteni a kártyás villanyórára, nem tudja a gyereknek kiváltani a gyógyszert, vagy bármilyen olyan élethelyzetbe kerül, amit nem tudnak megoldani, abban segítünk.- Minden esetben segítenek az arra rászorulónknak?- Nem. Csak akkor segítünk (és ezt a szabályt a közösséggel együtt alakítottuk ki), ha ők is motivációt mutatnak. Ha ők is bekapcsolódnak azokba a lehetőségekbe, tevékenységekbe, amit az alapítvány kínál. Az a mottó, hogy segítek, ha te is segítesz nekem. Ebben a második elemben van még önfenntartási képesség fejlesztése és munkahelyteremtés is. A harmadik pillér pedig az intézmények közötti együttműködést generáló, mediáló elem. Ezt a szociális munkások koordinálják, folyamatosan erősítve a részvételi demokráciát, együttműködést, szemléletváltást.- Az elmúlt tizennyolc évben milyen jellegű sikerek vésődtek az emlékezetébe, ami igazán képviseli azt, amiért ezt a munkát, ezt a küldetést elkezdte?- Sok sikerről tudnék beszámolni. Akik például a kezdetektől a tanodában dolgoznak, azoknak a gyerekeknek a tanulási eredményei látványosan javultak. Az elmúlt tanévben már csak egyetlen gyerek volt közülük, aki évismétléssel bukott. Amikor elkezdtük a munkát, akkor tömegesen kellett a gyerekeknek pótvizsgázni, vagy lettek magántanulók, vagy buktak többször is az iskolában. Vagy az is eredmény, hogy öt éve szült utoljára a nagykorúságot nem elért lány ezen a településen. Tehát elébe tudunk menni a korai családalapításnak. Fontos kiemelni,
