Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

FELELŐS BIZALOM 23 szociális készségek fejlesztésére is alkalmas vizuális nevelési mód­szert dolgozott ki. Ezt alkalmazzuk jelenleg is nagyon sikeresen.- „Csak" az oktatás elég ahhoz, hogy ezeknek a nehéz sorsú gye­rekeknek az életén segítsenek?- Tíz évig nagyon erősen hittem abban, hogy az oktatás elég lesz. Viszont rá kellett jönnöm, hogy ez nem elégséges. Annyi tényező amortizálja le ugyanis az oktatás hatását, hogy egyszerűen muszáj volt ezzel is foglalkozni. Nagyon sok tapasztalatgyűjtés után nyolc évvel ezelőtt kezdett bele az ala­pítvány egy olyan esélyteremtő stratégiába, amit húsz évre ter­veztünk. Most vagyunk tehát a nyolcadik événél. Választottunk egy olyan települést, ahol a sze­génység és a romaintegráció ösz­­szes kérdése fellelhető. Ebben a problématérképben dolgozunk úgy, hogy megpróbálunk minden egyes elemére hatást gyakorolni. Ennek a modellnek három fő pillé­re van. Az első az oktatás, hiszen a gyerekekre építünk. Az oktatásból indult ki az egész, és ennek men­tén húzunk be mindent, ami elér­hető. A mostani generációval dol­gozunk a következő generációért.- Milyen jellegű oktatást kell el­képzelnünk ezen modell keretein belül?- A legfontosabb a szociális készségeket is fejlesztő művészeti oktatás. E mellett van tanodánk, ösztöndíjprogramunk, taneszköz­adományozási programunk, és rengeteg olyan integrációs hely­zetteremtés, ami kirándulásokat, kulturális programokat, táborozá­sokat jelent.- Akkor, ha jól értelmezem, ezek­be a foglalkozásokba a gyermekek szüleit is bevonják. Fontos az ő je­lenlétük is?- Igen. Az oktatás a gyerekekre fókuszál, de természetesen a fel­nőttekkel is foglalkozunk ezen a területen is, alapkészség-megerő­sítéssel, vagy azokkal, akik mond­juk esti középiskolában tanulnak. És ez már átvezet a második pil­lérbe, amit úgy hívunk, hogy csa­ládgondozás, közösségfejlesztés. Ebben olyan elemek vannak, mint például a kríziskezelés. Tehát az, hogy ha valaki ilyen jövedelemvi­szonyok mellett nem tudja megol­dani a problémáját a hónap végén, nincs elég ennivaló, tűzifa, nem tud rátölteni a kártyás villanyórára, nem tudja a gyereknek kiváltani a gyógyszert, vagy bármilyen olyan élethelyzetbe kerül, amit nem tud­nak megoldani, abban segítünk.- Minden esetben segítenek az arra rászorulónknak?- Nem. Csak akkor segítünk (és ezt a szabályt a közösség­gel együtt alakítottuk ki), ha ők is motivációt mutatnak. Ha ők is bekapcsolódnak azokba a lehető­ségekbe, tevékenységekbe, amit az alapítvány kínál. Az a mottó, hogy segítek, ha te is segítesz ne­kem. Ebben a második elemben van még önfenntartási képesség fejlesztése és munkahelyterem­tés is. A harmadik pillér pedig az intézmények közötti együttműkö­dést generáló, mediáló elem. Ezt a szociális munkások koordinálják, folyamatosan erősítve a részvéte­li demokráciát, együttműködést, szemléletváltást.- Az elmúlt tizennyolc évben mi­lyen jellegű sikerek vésődtek az emlékezetébe, ami igazán képvi­seli azt, amiért ezt a munkát, ezt a küldetést elkezdte?- Sok sikerről tudnék beszámol­ni. Akik például a kezdetektől a tanodában dolgoznak, azoknak a gyerekeknek a tanulási eredmé­nyei látványosan javultak. Az el­múlt tanévben már csak egyetlen gyerek volt közülük, aki évismét­léssel bukott. Amikor elkezdtük a munkát, akkor tömegesen kellett a gyerekeknek pótvizsgázni, vagy lettek magántanulók, vagy buk­tak többször is az iskolában. Vagy az is eredmény, hogy öt éve szült utoljára a nagykorúságot nem el­ért lány ezen a településen. Tehát elébe tudunk menni a korai csa­ládalapításnak. Fontos kiemelni,

Next

/
Thumbnails
Contents