Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-12-01 / 12. szám
20 FELELŐS BIZALOM változás. Nem tűzünk ki magunk elé nagy és elérhetetlen célokat, hanem elérhető, apróbb távokat, amiket reálisan meg tudunk ugrani, így jól látható a fejlődés is. Viszszaemlékezünk, hogy honnan indultunk és hova jutottunk el, tehát mindig az önmagukhoz mért fejlődési lépcsőt próbálom megmutatni. Sosem szoktam ígérni nagy dolgokat, a fokozatos haladásra összpontosítunk.- Van olyan eredmény, amit kiemelnél a többi közül, amire szívesen emlékszel vissza?- Vannak sikertörténetek, annak nagyon örülünk, amikor bekerülnek a koraiba, és úgy tudjuk őket elbocsátani, hogy további fejlesztésre nincs szükség. Aztán vannak olyanok, amikor látszólag bár kis lépések történnek, de nekünk az hatalmas eredménynek számít. például egy intézménybe történő sikeres beilleszkedésről.- Felelősségteljes munkát végzet. Honnan jött a gyógypedagógia, a nevelés, egyáltalán, hogy gyerekekkel foglalkozz?- Édesanyám is pedagógus, én pedig korábban tanítóként dolgoztam a Németkéri Általános Iskolában. Az osztályomban voltak beszédproblémás vagy tanulási nehézségekkel küzdő gyerekek. Ekkor elkezdtem ezt tanulni, így lett belőlem nyelv- és beszédfejlesztő, aztán láttam, hogy nemcsak ez a probléma, hanem vannak sajátos nevelési igényű gyerekek, így ennek hatására kezdtem el a gyógypedagógiát. Később a Nevelési Intézet és Logopédiai Tanácsadónál kistérségi feladatokat láttam el. Szeretek gyerekekkel foglalkozni. A szakmám megköveHa a mozgásban megindul a gyerek, vagy nálam kezd el beszélni, kimondja az első szavát, vagy sikerül olyan feladatot végrehajtani, ami nagyon nehéz, szóval több olyan eset van, ami a szívemnek kedves. Ilyen a szülői visszajelzés is teli, hogy folyamatosan képezzem magam. Ha olyat látok, amiről azt gondolom, hogy hozzá tudna tenni a munkámhoz - ami általában gyakorlatorientált -, nekilátok. Rengeteget olvasok utána, vannak nagyon jó fórumok és blogok, ahonnan lehet ötleteket meríteni vagy adoptálni.- Úgy tudom, kutyaterápiával is foglalkozol.- Korábban foglalkoztam kutyaterápiával. Ezzel a témával még tanulmányaim során egy előadáson találkoztam, és nagyon megfogott. Ebben is élvezhettem a családom támogatását, hiszen kimondottan erre a célra választottunk ki egy golden retriever kölyökkutyát, akinek gyermekeim a Dorcsa nevet adták, majd őt kifejezetten terápiás kutyának neveltük. A betanítása sok utánaolvasással járt, képzésekre jártunk, vizsgát tettünk, jártunk kutyaiskolában, de segítettek más kutyás szervezetek is, s végül miden összeállt. Találtunk hozzá megfelelő állatorvost, aki megteremtette a szükséges egészségügyi hátteret, így Dorcsa volt Tolna megye első terápiás kutyája. Most már nem aktív, de nagyon érdekes, hogy mennyire nem felejti el, amit tanítottunk neki. Ha jön hozzánk egy gyerek, azonnal üzembe helyezi magát, és úgy viselkedik, mintha terápia folyna.- Úgy tudom, van még egy terület, amiben dolgozol, mégpedig a Bátor Tábor.- Igen, ez a szívem csücske. A tábor krónikusan beteg gyerekek számára nyújt ingyenesen gyógyító élményeket, olyanoknak, akik daganatos betegek, vagy akik együtt élnek valamilyen nehéz helyzettel, például diabéteszesek. Élményterápiával segítjük a gyerekeket, ami azt jelenti, hogy különféle kihívások elé állítjuk őket,ezek során valós élményeket szereznek. Fontos a pozitív megerősítés, hiszen így erősödik az önbizalmuk is. A családom támogatásával és hozzájárulásával én ide „cimborának" jelentkeztem. Ez egy nagyon