Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-12-01 / 12. szám

FELELŐS BIZALOM 17 vehettek rész a kisállatok. A becsü­letkasszába befolyt összeg egésze Gabriellához és családjához került, de más felajánlások is voltak, úgy mint tisztítószerek és tartós élelmi­szerek. Harmadik gyertya Andersen A kis gyufaárus lány című meséjétől mindig borzasztó­an szomorú leszek. Szerintem ezzel így vannak a legkisebbek, de a leg­idősebbek is. Lehet, hogy vannak, akik úgy tartják, nem gyereknek való mese, de talán az lenne a leg­találóbb, ha azt mondanánk, hogy minden korosztálynak ajánlott. Kegyetlen hideg volt. Kezdődik a történet. Szinte érezzük, ahogy a csípős hideg átjárja a végtag­jainkat, és nem tehetünk ellene semmit sem, mert nincs megfele­lő ruházatunk, és amíg mások az ínycsiklandozó családi vacsorán az otthon melegében ünnepelnek, addig mi az életben maradásért harcolunk a dermesztő hidegben. Hány meg hány ember ismerne magára a kis lányka személyében, és hány meg hány ember, egykori gyermek élte és élhette át hasonló tragédiáját. Majd segít rajta más! - gondolhatjuk felelőtlenül, de azt sosem tudhatjuk, hogy mikor lesz késő segítő kezet nyújtani. Végtelen szomorúság lesz rajtam úrrá, ha A kis gyufaárus lányra gon­dolok. Pedig a sajnálatomra van a legkevesebb szüksége. Talán ha vennék tőle egy doboz gyufát, ta­lán ha betakargatnám, talán ha vin­nék neki egy forró teát... Negyedik gyertya Molnár Rita a Győr-Moson-Sop­­ron megyei Nyúl községből szár­mazó huszonöt éves lány, aki egy nagyon ritka hematológiai beteg­ségben szenved. Két és fél éve diagnosztizálták nála a súlyos kórt, azóta számtalanszor kapott vért, a gyógyszerek többnyire hatásta­lanok voltak. Testvére, Jakab lesz a donor, akit még most is vizsgál­nak, hogy januárban biztonsággal megkezdődhessen a csontvelő­átültetése, majd a gyógykezelése. A barátok, ismerősök, a közösség, amelyben él november végén egy jótékonysági koncertet szervezett, amely sikeres volt a család szá­mára. Rita özvegy édesanyjával és testvérével él, minden segítsé­get szívesen vesznek. Telefonos beszélgetésünk során elmondta, hogy édesanyja nagyon sokat dol­gozik azért, hogy a kezeléseket és utazásokat (budapesti Szent Lász­ló Kórház) finanszírozni tudják. Rita idén nyáron diplomázott mint okleveles terméktervező mérnök (BME), de sajnos le kellett százalé­­kolják. Az idő lassan telik, de még­is hamar itt lesz a január, és Rita, mint a beszélgetésünk során több­ször elmondta, bízik a Mindenha­tóban. Nem is kívánhatnánk neki és családjának szebbet és többet, mint hogy sose hagyja el hite és kedvessége. Szenteste József közel tíz éven keresztül pol­gárőrködött Pakson. Mikor először hallottam a történetét, tudtam, hogy egyszer elmesélem mások­nak is.- A rászorulóknak minden évben volt egy főzés. Mondták egyszer nekünk, hogy van egy család, ahol a nagymama saját erejéből neveli két kis unokáját, mivel az édes­anyjuk már nincs köztük, az édes­apjukra pedig nem számíthatnak. Babgulyást és egy kis édességgel, gyümölccsel teli csomagot kellett elvigyünk a házukhoz - meséli az egykori polgárőr. - Emlékszem, a családi ház nagyon rossz állapot­ban volt. Bekopogtunk. Mondtuk, hogy miért jöttünk és mit hoztunk. Az idős hölgy beengedett minket, és kérésünkre egy fazekat kere­sett - ebbe öntöttük át a több liter babgulyást. A néni éppen krumplit főzött, talán ebből akart készíteni valami vacsorát. A kisfiú már hosz­­szasan nézte az ételt, miközben mi egyik edényből a másikba me­regettük, majd egyszer csak fel­sóhajtott: - Nézd, mama, mennyi hús!

Next

/
Thumbnails
Contents