Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-01-01 / 1. szám
GONDOLATOK Az utolsó fa Prancz Zoltán | Fotó: Lencsés János, Az energia, a természeti erőforrások pocsékolása kapcsán jó, ha meggondoljuk Jared Diamond felvetését: „Nincs szükség szuperszámítógépes kockázatelemzésekre és komplex klímamodellekre ahhoz, hogy megtudjuk, mi vár ránk a következő évtizedekben. Éppen elég útmutatást adnak ez ügyben a régészeti leletek" - öszszegzi a Kalifornia Egyetem evolúcióbiológusának alapgondolatát Bokody Tamás „Az öltönyös majmok bolygója" című esszéjében. Lényegében arról van szó, hogy egy-egy zárt rendszernek tekinthető földrajzi területen, illetve életközösségben lokálisan már többször lejátszódott a történelem során az, ami bolygónk egészére nézve kilátásba került. Egy ilyen zárt rendszer volt például a húsvét-szigeti civilizáció. Az egykor dús erdőkkel és virágzó kultúrával rendelkező szigetből már csak kopár táj és néhány nyomorgó bennszülött maradt, amikor 1722-ben egy holland utazó felfedezte. Az történt ugyanis, hogy a sziget lakói felelőtlen szemléletük folytán kimerítették a természeti erőforrásaikat. Egyebek mellett - gigantomán szoborkultuszuk szolgálatában - kipusztították erdeiket, ami azután végzetes ökológiai láncreakciót indított el. Tragikomikus hangütéssel Diamond azt kérdezi: „Vajon mire gondolhatott az utolsó pálmafát kivágó húsvét-szigeti munkavállaló? Hogy a munkahelyek értékesebbek a fáknál? Hogy a technológia megoldja a problémákat, „A Ti fotóitok" fotópályázat kiváltjuk a fákat valami ígéretes kutatásfejlesztéssel? Hogy különben sincs perdöntő tudományos bizonyíték arra, hogy nincs több fa valahol másutt a szigeten?" A múltbeli önakasztásoknak intő jelként kellene szolgálniuk a Föld valamennyi lakójának: Vajon „a nagy szigeten" hányadik „fánál" tartunk?
