Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-11-01 / 11. szám

NŐI OLDAL 23 „A motorozás az örök szerelem" - Jancsó Nikoletta Nikol egy barátján keresztül ismerkedett meg a moto­rozással 13 éve. Utasként is nagyon jól érezte magát, de muszáj volt megszereznie a jogosítványt. Motorral ki tudna menni a világból. Egy Honda CBR 600F típusú motorja van, ami sport­túra jellegű. Ez bírja a versenymotor dinamikusságát, de üléspozíciója inkább megközelíti egy túramotorét. Számára tökéletes választás, annak ellenére, hogy sokszor mindene fáj, és a csapattársai is állandóan motorcserére biztatják. A paksi motoroscsoportban két női társa van, a másikban, akikkel külföldön motorozik, egy sem. A motorosszezon ideje alatt havonta járnak hosz­­szabb-rövidebb túrákra, járt már többek között Szar­dínia szigetén, nemegyszer a francia Alpokban és Gö­rögországban is. Egy baráti társasággal sokat jár külföldre, kanyarva­dászatra. Nincs kimondottan kedvenc útja, de idén beleszeretett az osztrák-olasz határon található Timmelsjoch-hágóba. Megkérdeztem, ismeri-e a Pécs és Orfű közötti Me­cseken átívelő utat. Természetesen ismeri, de itthon egyre ritkábban gurul, mert az utak minősége, tiszta­sága sokszor kivetnivalót hagy maga után. Más orszá­gokban az autósok is jobban figyelnek a motorosok­ra. A veszéllyel, ahogy telnek az évek, egyre jobban számol. Megfelelő védőfelszerelés nélkül sosem indul útnak, a gerincvédőt, kesztyűt még városon belül is felveszi. Többször részt vett már vezetéstechnikai tré­ningen, amit akár minden évben lehetne ismételni. A hosszú túrákhoz elengedhetetlen a megfelelő fizi­kai felkészültség. Mivel Nikol évek óta karatézik, így számára ez a sport biztosítja a motorozáshoz szüksé­ges állóképességet. Arra a kérdésre, hogyan fér meg egy nőies kozmeti­kus szakma mellett a férfias motorozás, csak annyit válaszol, ikrek jegyében született, amelyben alapve­tően benne van a kettősség. „A motor az ékszer, nem játékszer" - Feil Andrea Az erőműben dolgozó kollégánk gyakorlatilag gyerek­korától vonzódik a motorozáshoz. Édesapja is szerette a motorokat, többször jártak motocrossversenyekre, majd tizenkét évesen vett neki egy kis Simsont. Ezzel a csámpai földutakon tanult meg motorozni, mert jo­gosítványa nem volt még. Miután levizsgázott, télen­­nyáron mindenhová motorral járt, egészen a középis­kola végéig. Ez a nyolcvanas évek közepén egyáltalán nem volt megszokott, sőt szerintem nagyon vagány lehetett. A középiskola után aztán több mint húsz évre félretet­te a motort, de nem felejtette el. Mindig volt benne egy vágy, hogy ezt majd folytatni szeretné, ha a há­rom gyermeke már nagyobb lesz. Ez az idő tizenegy éve jött el, akkor szerezte meg nagymotorra a jogosít­ványt. Egy Yamaha 650 Drag típusú együléses motor­ja van. Motorozni veszélyes, mondom én, mire ő azt mondja, élni is. Amikor eldöntötték a párjával, hogy motorozni fognak, a szülei nem értették meg, fél­tették, annak ellenére, hogy édesapja is motorozott korábban egy Pannóniával. Aztán úgy alakult, hogy a testvére is csatlakozott hozzájuk, és az édesapja is hatvanhat évesen újra.

Next

/
Thumbnails
Contents