Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
TUDÁSNÖVELÉS 27 volt a rajztanárom, aki menedéket adott számomra, mert a rajz és a művészkedés miatt, nem nagyon találtam a helyemet az iskolában, a kapcsolatot az osztálytársakkal. A rajzolás, a rajzszakkör volt a mentsváram. Már ekkor is rengeteget agyagoztam, szuperhősöket készítettem leginkább. A pécsi művészeti gimnáziumba készültem, és a felvételi miatt Pakson, az ESZI-ben tanító Major Ferenchez jártam rajzolni. Ő javasolta, hogy a szobraimat is vigyem magammal a felvételire. Akkor mondták először, hogy figyelj, ezek teljesen jól állnak a lábukon. Figurálisán és formailag is megfelelnek azoknak a követelményeknek, amitől szobor lesz egy műalkotás, és szobrász az alkotója. Pécsen grafika szakra jelentkeztem, de a szobraimat látva inkább a szobrász vagy keramikus szakot ajánlották. Az első rajzórákon, amikor felpillantottam a papíromról és körbenéztem, láttam, hogy ott van még harminc társam, akiket szintén ugyanaz érdekel, és végre azt éreztem, hogy a helyemen vagyok. Új lap, új élet kezdődött Pécsen. A tanulmányaimat 2012-ben fejeztem be a Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán.- A családban vannak, voltak művészek?- Az apai ágon templomi freskófestők voltak az ősök Kárpátalján. A rokonok Ukrajnában a mai napig festőként dolgoznak. Valószínűleg onnan van a művészet, a rajzolás iránti indíttatás.- Milyen ágat képvisel a szobrászaton belül?- Az általános iskolában indult és a középiskolában is folytatott akcióhősökről, robotokról mintázott szobrok készítését azóta sem hagytam abba, tehát innen indultam. Elkezdtem mindenféle fémekkel dolgozni, ami érdekes találkozás volt. 13-14 évesen apukám hegesztési munkákat adott nyáron, mert be kellett segítenem például a garázsfeljáró építésében, és ezt felettébb élveztem. Az iskolában aztán voltak olyan feladatok, amiket úgy éreztem, hogy sokkal egyszerűbb lenne fémből megcsinálni. A munka során sok ötletem támadt, kialakult bennem egy játékosság a fémekkel, és utána abból született egy csomó új dolog. Tehát az agyagot felváltotta a fém, a hegesztés, és utána a figurák indultak be. Mivel a fém mindig talált volt, ezért az újrahasznosítás lett a fő profilom a középiskola környékén és később az egyetemen is. Ebben szerfelett tetszett az újrahasznosítási attitűd, és a közönség is pozitívan fogadta. Megmozgatta az embereket a szobrok szemlélése közben, ahogy felfedezték az alkotóelemeket a kész szoborban. Aztán megismerkedtem a kinetikus (mozgó) szobrászattal, amely irányzatnak még a hatvanas-hetvenes években Haraszti István volt a legnagyobb képviselője. Az ő általa készített alkotások rám is hatottak. Amikor az egyetemen másodéves voltam, kiutaztam Londonba a Kinetica Artfairre (artfair: művészeti vásár - a galériák bemutatják a művészek alkotásait), ahol csak működő szobrok, fény- és hanginstallációk voltak kiállítva. Az egész kiállítás óriási löketet adott, így indult be ez az irány nálam.- Honnan jönnek a szobrok ötletei?- Kialakult egy világ, és azt bővítgetem, szépítgetem. Nagyon szeretek egy témára, feladatra alkotni. Az egyetemen sokszor szerveztek osztálykiállítást egy adott témára, amik ösztönzőek voltak számom-
