Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-10-01 / 10. szám

TUDÁSNÖVELÉS 17 Az a bizonyos áldott tehetség... Orbán Ottilia | Fotó: Internet Kezdetben a sikeres embereket, így a legmagasabb rangúakat, a legjobb tanulókat, a leggazda­gabbakat sorolták ide. Később a különböző intelligenciatesztek­ben a legmagasabb pontszámot elérőket vélték a legtehetsége­sebbeknek. Jelenleg sokkal bo­nyolultabbnak tartjuk a tehet­­ség/talentum eredetét, semhogy egyetlen megközelítés alapján meghatározható lenne. Egysze­rűen, a józan ész alapján végig­gondolva a tehetség fogalmát, öt kritériumot érdemes kiemelni: A (1) tehetség potenciát, lehető­séget, ígéretet, reményt, esélyt jelent (2) valamelyik emberi tevé­kenységi körben (3) olyan kiemel­kedő teljesítményre, amely (4) társadalmilag hasznos és amely (5) megelégedettséggel, öröm­érzéssel, tehát sikerélménnyel jár elérője számára. Harsányi István klasszikus meghatározása szerint: „Tehetségen azt a velünk szüle­tett adottságokra épülő, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakozott képességet értjük, amely az emberi tevé­kenység egy bizonyos vagy több területén az átlagosat messze túlhaladó teljesítményeket tud létrehozni." Egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a tudomány, az oktatás és a köznapi ember is a tehetség kérdésköre felé. Egyre többen ismerik fel, érzik meg, hogy a társadalmi változások felgyor­sulásával a régen jól működő megoldások gyakran már nem felelnek meg az újabb és újabb kihívásoknak. Ugyanakkor a te­hetség, a kiemelkedő alkotóké­pesség zavaró is lehet mássá­gával, eltérő útjaival. A tehetség távolról sem azonos a viszonylag könnyen azonosítható és meg­érthető magas intelligenciával, inkább valamiféle gondolkodási és viselkedési mód, amely alkal­mas új utak, új megoldások és új világok megtalálására.

Next

/
Thumbnails
Contents