Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-01-01 / 1. szám

50 NYUGDÍJASAINK „Az ásványok varázslatosak!" - Hegedűs Zsigmond Vadai Zsuzsa | Fotó: saját archívum A Paksi Atomerőmű Vállalathoz 1979-ben vettek fel. Kezdetben műszerészként, csoportvezető­ként, majd technológusként dol­goztam. Az első években beren­dezéseket helyeztünk üzembe, a vízkivételi műtől kezdve a kazán­házon át, a blokkokig. Az erőmű­nek talán nincs olyan pontja, ahol ne tevékenykedtünk volna. Azok közé tartoztam, akiknek lehetősé­gük volt a kezdeti nullrevíziók alatt megismerni, megtanulni az atom­erőmű berendezéseinek működé­si elveit, amit később, az üzembe helyezéseknél, a javításoknál ka­matoztatni tudtam. Fiatalok vol­tunk, mindenki a legjobb tudása szerint végezte a rábízott felada­tokat. Nyugdíjas éveimet 2008- ban kezdtem, amit már nagyon vártam. Gyerekkorom óta gyűj­töm az ásványokat, és gondoltam, most végre annyi időt tölthetek a „kincskereséssel", amennyit csak akarok. A mindennapi teendőim felülírták az álmokat, de azért jut idő az ásványokra is. Tősgyökeres paksi vagyok, és már általános iskolásként a Fe­hérvári út építésénél kerestem színes köveket. Egy tanfolyamon találkoztam katonatársammal, aki korábban a gyöngyösoroszi érc­bányában dolgozott, és ő mesélt nekem az ásványokról. Flozott is pár darabot, amelyeket a mai na­pig őrzök. Sok évig ez a néhány darab volt a gyűjteményemben. Egyszer a Mátrában, a Kékestetőn jártunk a családommal, ahol gyönyörű ásványokat árultak, így bővült a gyűjtemény. Később hallottam a rádióban, hogy Budapesten, a Petőfi Csarnokban ásványbörzét tartanak, elmentem, és elámul­­tam, hogy milyen csodák vannak. Ha tehetem, az ásványgyűjtő ba­rátaimmal elmegyek ásványgyűj­tő túrákra. Legutóbb a Mátrában jártunk, a Parádsasvári Béketáró meddőhányóján kerestünk és ta­láltunk világító ásványokat. Több­ször jártam a Zempléni-hegy­ségben, és több kőbányában is. Az ásványgyűjtés sajnos nincs

Next

/
Thumbnails
Contents