Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-10-01 / 10. szám
TUDÁSMEGŐRZÉS a munkából, hol szokott eldugulni a lefolyó - és így tovább. Könnyű belátni, hogy egy atomerőmű esetében, amely hatványozottan nagyobb és bonyolultabb rendszer, mint egy családi ház, az ilyen jellegű speciális ismeretek is messze számosabbak és összetettebbek, értékük pedig jószerével felbecsülhetetlen. Ízelítőnek vegyünk csupán egy nagyon egyszerű példát. Aki látta már a turbinagépházat - aki nem, jöjjön el, nézze meg! -, könnyen el tudja képzelni, hogy a majdnem kilométer hosszú és tíz emelet magas üzemcsarnok irdatlan csővezetékdzsungelében milyen nehéz lehet megtalálni egy kis elzárószerelvényt a sok ezerből. Hol van pontosan? Honnan érdemes megközelíteni, hogy ne „laposkúszásban" kelljen közlekedni a csővezetékek alatt? Szükséges-e valamilyen szerszámot, kulcsot vinni a kinyitásához, elzárásához? - meglepő lehet, de ez is az itteni praktikus tudás része. Természetesen - hangsúlyozzuk újra - ez csak egy nagyon egyszerű példa, ennél sokkal többről van szó. Amint Matesz Roland tudásmenedzsment-főszakértő öszszegez: „Társaságunk stratégiai fontosságú értéke a munkavállalók felkészültsége, szakértelme, tapasztalata. Kollégáink tudása a kulcs a biztonság szintjének megőrzéséhez, a társaság hatékony és gazdaságos működtetéséhez, a rövid és középtávú céljaink eléréséhez." „Márpedig - teszi hozzá szakértőnk - az atomerőmű kollektív tudáskincsét érintő tudásvesztés reális kockázatot jelent, amit mindenképpen kezelni kell." A legnagyobb kihívás ezen a téren - ami egyébként nem csupán helyi sajátosság, hanem a nukleáris ipar egészét érinti - az öregedő munkaerő-állomány, a nyugdíjba vonulók tudásának megőrzése és átadása. Lényegében az a feladat, hogy valamiképp át kell menteni a fejekben, vagy akár az íróasztalfiókokban levő információkat. (Igen, olykor az íróasztalfiókok is fontos tudástárnak bizonyulnak. Híres volt például a hőskorban az első kapavágástól itt dolgozó egyik művezető jegyzetfüzete. Ebben minden benne volt, ami a szakterületén üzembe helyezési, üzemeltetési vagy karbantartási tapasztalatként, esetleg műszaki változásként adódott. Ha valamit nem sikerült kisilabizálni a hivatalos tervekből vagy műszaki dokumentumokból, akkor valakinek mindig beugrott, hogy elő kell venni az íróasztalfiókból ezt a mindentudó füzetet, és abban kell utánanézni a dolognak.) A nyugdíjba vonuló atomerőműves generációnak már pusztán az is hatalmas kiváltsága, hogy láthatta az épülő erőművet. Míg ma már csak az egyes technológiai helyiségek vasbeton falaiig láthatunk el, addig ők a kezdetekkor még áttekinthették az egész gigantikus építmény szerkezetét, a telepítendő sok kilométernyi csővezeték és más berendezések térbeli elhelyezkedését, és olyan térrészeket, beépítéseket is szemügyre vehettek, amelyek a létesítési munkák befejeztével örökre eltűntek a tekintetek elől. Ez és számos további tényező egyedi és felbecsülhetetlen tudás birtokosaivá tette őket, amelyet semmiképpen sem szabad veszni hagyni. Arra a kérdésre, hogy milyen helyzetben van a társaságunk tudásmegőrzése, egyáltalán mit tehetünk annak érdekében, hogy az atomerőmű mindenkori biztonságos üzemeltetéséhez szükséges tudás rendelkezésre állását biztosítsuk, szakértőnk a tudásmenedzsment-rendszer főbb eszközeinek lényegre törő ismertetésével válaszol. Elsősorban kiemelendő a társaság világszerte elismert oktatási, képzési tevékenysége. Az alapozó képzések, betanulóprogramok, a Karbantartó Gyakorló Központ működése, a megújuló szimulátor és számos szinten tartó képzés, no meg a Minősített Oktatói Rendszer működtetése a biztosítéka annak, hogy kiváló színvonalon biztosítsunk tudást kollégáink részére.
