Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-08-01 / 8-9. szám

DIÁKSZEM

41

Kalajoki - ahol szót értettünk

Rákosi Balázs | Fotó: Takács Ida

Jártam én már a világ minden részén, persze többnyire csak virtuálisan. Na jó, 15 éves vagyok, már átléptem az országhatárt ténylegesen is, igaz a papám szerint Erdély és a Felvidék nem igazán külföld. Ez most más volt, bepakolni a bőröndbe - Anya segítségével -, majd irány Ferihegy, a társakkal, Paksról, Gerjenből és a kísérőnk, Takács Ida. Két hét Finnországban, a Roszatom „iskolájában", Kalajokiban. Két óra repülővel Helsinki, egy Airbus fedélzetén. Kinézek a gép ablakán, ez bizony nem monitor. Alattunk Észtország, a Balti-tenger. Még egy óra „zötykölődés" egy finn belföldi légcsavaros gépen Helsinkitől, kis buszozás, és megjöttünk.

Szép hotel, sok ismeretlen gyerek, oroszok, finnek, csehek, szlovákok, úgy kilencvenen. Nyelvek sokasága, szerencsémre angolul sokan beszélnek. A táborvezetők angolja igazán jó, ők is oroszok, Ivan Trifonov, Roman Seljukov és Vladislave Axe. Néhány nap, és már minden gyerek ismerős. Csoportok alakulnak, tánc, mese, a népek ünnepei, dalfesztivál, játékos feladatok. A lényeg, hogy szót értsünk egymással. Orosz, cseh, finn mondatokat fordítanak angolra, tovább fordítom magyarra. Jól szórakozunk, gyerekparlamentet alakítunk, én vagyok a magyarok képviselője. Repülnek a napok, sétálunk a városban, minden este együtt csodáljuk a naplementét,

a sarkkör közelében hosszú, húszórás világosság végén. Fürdünk a tengerben - brr, hideg, de nem baj. Az sem, hogy a kaja szokatlan számunkra, bár a lazac és a pizza finom, de mégsem pörkölt vagy rántott hús - az lesz majd otthon. Addig itt haverrá válik a szlovák Lukás, a cseh Adél, a finn Ányá, az orosz Igor és még sokan. Eljön a búcsúparti ideje, nagy bulit csapunk, és persze kipottyannak a könnyek is. Gyorsvonattal megyünk Helsinkibe! Újra a légibuszon ülünk, hazaértünk! Kedvenc kajámmal, brassóival és sütivel vár a család. Nagyon jó itthon, a saját ágyamban aludni, de reggel már hiányzik Iván, Ányá és Lukás. Mennék vissza máris, de van még addig dolgom: a soknyelvű táborban hasznomra volt az angoltudásom, de meg kell tanulnom oroszul is, hogy a következő táborban még többet segíthessek.