Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
ENERGIA 15 Tudatos választás A Paksi Atomerőmű egyik legfontosabb munkavállalói érdekképviseleti szervezete, az Üzemi Tanács ötévente újul meg, a következő választások- amelyre a szakszervezetek és a munkavállalók egyarántállíthatnakjelölteket - 2017. október 11-12-én lesz. „Az Üzemi Tanács befolyásolási, beleszólási lehetőséget kínál a munkavállalóknak a vállalat életébe, munkavállalókkal kapcsolatos döntéseibe"- mondta el Weisz Mátyás, az Üzemi Tanács elnöke. - „A jóléti, szociális kérdésekben például együttdöntési lehetőségünk van, de számos más esetben is véleményezhetjük a vállalati szabályozásokat, intézkedéseket. Az Üzemi Tanács olyan összekötő kapocs, amelyen keresztül az itt dolgozók a jövőjüket tekintve fontos információhoz juthatnak. A tanács tagjait törvény szerint 5 évre választjuk, és nagyon fontos, hogy a választáson valóban minél többen részt vegyenek, hogy a megújult tanács a munkavállalók minél nagyobb részének bizalmát élvezhesse." sítást, azzal az alcímmel, hogy befejeződött a beruházás első szakasza. Ma már azt mondjuk: 1987-ben befejeződött a XX. század legnagyobb hazai villamosenergia-ipari beruházása, a Paksi Atomerőmű építése. A döntést nehezen emésztették meg a beruházásban érintettek, csodában bíztak, reménykedtek a döntés megmásíthatóságában, még a honvédségi erők is maradtak Pakson, csak 1990-ben számolták fel az alakulatot. Mi volt a különlegessége ennek az építkezésnek? Hogyan lehetne jellemezni ezt az óriási beruházást? Sokat gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy a másság mítosza lengte körül az építkezést, ivódott az emberek zsigereibe, kísérte minden lépésüket. Mit értek a másság mítosza alatt? Elsősorban és lényegében azt, hogy itt Pakson olyan építkezésen dolgoztak, amilyen építkezés még nem volt az országban. Természetesen ez csak részben igaz, hiszen előzőleg már számos erőművet felépítettek a vállalatok az országban, ám azok hagyományos, fosszilis erőművek voltak, Pakson viszont először kopogtatott az atomkor, amelyről még frissek voltak az ismeretek, az újdonság erejével és varázsával (félelmével) hatott ez a szó, hogy atom. A másság elismertetését minisztériumi szinten nehezebb volt elfogadtatni, mint a helyszínen tevékenykedőknél elérni. Jó példa erre az úgynevezett tulipános házak sorsa, amelyek ha megvalósulnak, valóban más képet mutatott volna a Kishegyi lakótelep, az ott lakók kényelméről nem is beszélve. Ám a miniszter - az építészszakma véleményére támaszkodva - leállította a másságra törekvést, mondván: „Az egész ország szürkében lakik, miért legyenek a paksiak különbek nálunk?" A másság mítoszával átszőtt építkezés rászolgált a megkülönböztetésre, hiszen az atomerőmű több mint harminc éve biztonságosan, megnövelt kapacitással és meghosszabbított üzemidővel járul hozzá az ország villamosenergia-ellátásához. Nemcsak a blokkok és generátorok működnek problémamentesen, hanem az ezeket befogadó épületegyüttes is, amely a 6-os úton haladók tekintetét is vonzza, ami nem véletlen, hiszen az üzemi főépület tervezéséért az Ipari Épülettervező Vállalatot az építésügyi és városfejlesztési miniszter Építészeti Nívódíjjal tüntette ki. Mivel is zárhatnám ezt a megemlékezést? Csakis azzal, hogy a korábban leállított „második ütem" programja folytatódik, és ismét olyan hangulat tartja lázban a várost, mint harminc évvel ezelőtt. Péter Szigfrid, Ka poly i László és Pónya József
