Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-08-01 / 8-9. szám

ENERGIA ipar mostani kezdő és leendő sze­replőinek a nukleáris katasztrófa helyszínét, hogy a fiatalok átérez­zék a személyi felelősség súlyát, saját szemmel lássák egy esetle­ges emberi hiba következménye­it. Az utunk szervezésében nagy segítséget nyújtott az Ukrán Nuk­leáris Társaság (UkrNT), amellyel tavaly együttműködési megálla­podást kötött a Magyar Nukleáris Társaság. Az UkrNT intézte szá­munkra a csernobili atomerőmű vezetésétől az erőmű látogatási engedélyét, valamint belépési en­gedélyt az elzárt zónába. A csoportunk június 19-én az el­lenőrző áteresztőponton (KPP Dityatki) keresztül, alapos szemé­lyi ellenőrzést követően belépett az elzárt (elidegenített) zónába. Az elzárt zóna a csernobili atom­katasztrófa után kitelepített terü­let, amelyik a katasztrófa követ­keztében legnagyobb mértékben szennyezett. A zóna 1986-tól a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek látogat­hatják meg. Ez a durván 30 km-es zóna két részre van osztva: 10 km­­es zóna, amelyik a legszennyezet­tebb, a lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szol­gálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az embe­rek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Az elzárt zónán belül jártunk Cser­nobil és Pripjaty városaiban, 100 méteres távolságból láttuk az új szarkofágot, meglátogattuk a szarkofág mellett létesített tájé­koztatóközpontot, elhaladtunk a Vörös erdő mellett (azért Vörös erdő a neve, mert a sugárterhe­lésnek kitett fenyőerdő rozsdaszí­nű lett - még 1986-ban kivágták és helyben elásták, új fenyőket is ültettek, amik már a megszokott zöld színűek, de a neve megma­radt), és a végén bent jártunk az 1. blokk blokkvezénylőjében. Mit is láttunk ott? Azt, hogy Csernobil város - ami mostanában az elzárt zóna adminisztratív központja - tele van emberekkel, ott laknak a helyreállítási munkákban érintett dolgozók, akik kéthetes turnusok­ban dolgoznak. Nagy építkezések zajlanak az elzárt zóna területén. A világ összefogott és segítséget nyújtott Ukrajnának a helyreállítá­si munkákban. Az idén átadják az új védőszerkezetet, amelyiket az első szarkofág fölé építettek meg. Szintén az idén az új száraz típu­sú átmeneti kiégettüzemanyag­­tároló befogadja az első kiégett üzemanyagot. A világ társadalmi nyomására Ukrajna leállított to­vábbi három blokkot. A leállított blokkok üzemanyagának kirakása és környékén magas még mindig a dózisteljesítmény, a többi helyen lehet tartózkodni. Az elhagyott, halott, valaha 45 ezer lakosságú Pripjaty város szívszorító látvány, a várost teljesen benőtték a fák, a teljesen berozsdásodott vidám­park, a Pripjaty jelképévé vált óri­áskerékkel lassan nem fog látszani a fák között. Az RBMK típusú atomerőmű blokkvezénylője nagyon hasonlít a miénkre, a WER 440 típusúra. A látogatásunk végén részt vet­tük az UkrNT által megszervezett kerekasztal-megbeszélésen, ahol jelen voltak a csernobili atomerő­mű felső vezetőségének képvise­lői. Lehetőségünk volt feltenni a látottakkal kapcsolatban felmerült kérdéseinket. A kerekasztal-beszélgetés vé­gén a vezérigazgató-helyettes, már megtörtént, jelenleg a vizes tí­pusú átmeneti kiégettüzemanyag­­tárolóban van elhelyezve, és rövi­desen át lesz helyezve az új száraz tárolóba. Épülnek a radioaktívhul­­ladék-feldolgozó és -tároló üze­mek is. A háttérsugárzás jelenlegi szintje a legtöbb helyen alacsony, ezt mutatták a műszereink is, a csoportunk végzett dózismérése­ket is. A mérések eredményei sze­rint egyedül a Vörös erdő területén Alekszander Novikov elmondta, hogy szívesen fogadnak csopor­tokat és mutatják a munkák elő­rehaladását, mert ezzel tartoznak a világnak, amelyik segít rajtuk. A beszélgetés végén azt mondta, hogy látogassunk hozzájuk 100 év múlva. Még 100 évre van munká­juk, mire teljesen feldolgozzák a csernobili atomkatasztrófa követ­kezményeit. Az ukránok bizakodó­ak, mi is legyünk azok.

Next

/
Thumbnails
Contents