Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-08-01 / 8-9. szám
ENERGIA ipar mostani kezdő és leendő szereplőinek a nukleáris katasztrófa helyszínét, hogy a fiatalok átérezzék a személyi felelősség súlyát, saját szemmel lássák egy esetleges emberi hiba következményeit. Az utunk szervezésében nagy segítséget nyújtott az Ukrán Nukleáris Társaság (UkrNT), amellyel tavaly együttműködési megállapodást kötött a Magyar Nukleáris Társaság. Az UkrNT intézte számunkra a csernobili atomerőmű vezetésétől az erőmű látogatási engedélyét, valamint belépési engedélyt az elzárt zónába. A csoportunk június 19-én az ellenőrző áteresztőponton (KPP Dityatki) keresztül, alapos személyi ellenőrzést követően belépett az elzárt (elidegenített) zónába. Az elzárt zóna a csernobili atomkatasztrófa után kitelepített terület, amelyik a katasztrófa következtében legnagyobb mértékben szennyezett. A zóna 1986-tól a mai napig katonai őrizet alatt van, csak 18 év feletti személyek látogathatják meg. Ez a durván 30 km-es zóna két részre van osztva: 10 kmes zóna, amelyik a legszennyezettebb, a lakhatatlanná nyilvánított részek megkülönböztetését szolgálja. A külső 20 km-es részen már akár lakni is lehetne, bár az emberek hivatalosan valószínűleg már nem költözhetnek vissza. Az elzárt zónán belül jártunk Csernobil és Pripjaty városaiban, 100 méteres távolságból láttuk az új szarkofágot, meglátogattuk a szarkofág mellett létesített tájékoztatóközpontot, elhaladtunk a Vörös erdő mellett (azért Vörös erdő a neve, mert a sugárterhelésnek kitett fenyőerdő rozsdaszínű lett - még 1986-ban kivágták és helyben elásták, új fenyőket is ültettek, amik már a megszokott zöld színűek, de a neve megmaradt), és a végén bent jártunk az 1. blokk blokkvezénylőjében. Mit is láttunk ott? Azt, hogy Csernobil város - ami mostanában az elzárt zóna adminisztratív központja - tele van emberekkel, ott laknak a helyreállítási munkákban érintett dolgozók, akik kéthetes turnusokban dolgoznak. Nagy építkezések zajlanak az elzárt zóna területén. A világ összefogott és segítséget nyújtott Ukrajnának a helyreállítási munkákban. Az idén átadják az új védőszerkezetet, amelyiket az első szarkofág fölé építettek meg. Szintén az idén az új száraz típusú átmeneti kiégettüzemanyagtároló befogadja az első kiégett üzemanyagot. A világ társadalmi nyomására Ukrajna leállított további három blokkot. A leállított blokkok üzemanyagának kirakása és környékén magas még mindig a dózisteljesítmény, a többi helyen lehet tartózkodni. Az elhagyott, halott, valaha 45 ezer lakosságú Pripjaty város szívszorító látvány, a várost teljesen benőtték a fák, a teljesen berozsdásodott vidámpark, a Pripjaty jelképévé vált óriáskerékkel lassan nem fog látszani a fák között. Az RBMK típusú atomerőmű blokkvezénylője nagyon hasonlít a miénkre, a WER 440 típusúra. A látogatásunk végén részt vettük az UkrNT által megszervezett kerekasztal-megbeszélésen, ahol jelen voltak a csernobili atomerőmű felső vezetőségének képviselői. Lehetőségünk volt feltenni a látottakkal kapcsolatban felmerült kérdéseinket. A kerekasztal-beszélgetés végén a vezérigazgató-helyettes, már megtörtént, jelenleg a vizes típusú átmeneti kiégettüzemanyagtárolóban van elhelyezve, és rövidesen át lesz helyezve az új száraz tárolóba. Épülnek a radioaktívhulladék-feldolgozó és -tároló üzemek is. A háttérsugárzás jelenlegi szintje a legtöbb helyen alacsony, ezt mutatták a műszereink is, a csoportunk végzett dózisméréseket is. A mérések eredményei szerint egyedül a Vörös erdő területén Alekszander Novikov elmondta, hogy szívesen fogadnak csoportokat és mutatják a munkák előrehaladását, mert ezzel tartoznak a világnak, amelyik segít rajtuk. A beszélgetés végén azt mondta, hogy látogassunk hozzájuk 100 év múlva. Még 100 évre van munkájuk, mire teljesen feldolgozzák a csernobili atomkatasztrófa következményeit. Az ukránok bizakodóak, mi is legyünk azok.
