Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-07-01 / 7. szám
EMBERI HÁLÓZATOK 19 sem nálam a hiba. Fülsiketítő volt a csend, ami körülvett. A szemem nehezen szokta meg a sötétséget. Gondoltam, amíg történik valami, addig megiszom a forró teám. Nincs mivel ételt készítenem. Mi a...?! Ismét nyúltam a mobilomért, persze fölöslegesen. A szomszédok összeszaladtak az utcán, találgatnak, hogy mi lehet az áramkimaradás oka. Megnyugodtam valamilyen szinten, mert biztos voltam benne, hogy történni fog valami pozitív fordulat, bíztam a szomszédjaimban. Öszszekoccantak a fogaim, remegtek a lábaim. Akkor jutott el a tudatomig, hogy már fáztam, és a ház folyamatosan kezdett kihűlni. Kint -20°C fokot mutatott a hőmérő. Áram nélkül a gázkazán sem indult el. Szerencsére a cserépkályhámba mindig be van készítve egy adag fa, és gyufát is találtam még. Hamar lángra kapott a száraz fa, és kellemes meleggel, hangulatos fényekkel töltötte meg a házat. A falon táncoltak a tűz árnyai, elmosolyodtam, már sokkal jobban éreztem magam. Lekuporodtam a kályha elé, ahogy néztem a tüzet, elméláztam... Valószínűnek tartom, hogy most sok ember szemére nem jön még álom. Ha nem lesz áram holnap sem, utána sem, nem lesz élelmiszer-ellátás, a boltokból kifogynak az ásványvizes palackok. Kézzel számolják majd össze a pénztárnál a fizetnivalót. Nem lesz iskola, de legalább a játszóterek zsúfoltak lesznek, mert a gyerekek csak játéknak fogják fel az egész szituációt. De legalább a szomszéd gyerekek végre együtt játszanak. Nincs se számítógép, se játékkonzol. Azért még egy-két nap áram nélkül, nem a világ. Lehet, hogy holnap reggelre vissza is jön. Vissza kell, hogy jöjjön. Tulajdonképpen amikor már a tévé, rádió vagy a mobil sem kommunikál, mert nincs kivel, és nincs min keresztül, az már elég nagy probléma. Gyertyák gyulladnak az otthonokban. Tulajdonképpen hangulatos is lehetne, de most ebben az esetben nem találtam annak. Egyre hidegebb van. Vajon az, akinél nincs lehetőség fával befűteni, most mit tehet? Mi lenne akkor, ha ez az esemény mégis hosszabb időre valósággá válna? New York történetében eddig három nagy áramszünet volt 1965-ben, 1977-ben és 2003-ban. Az Egyesült Államok hét északkeleti államában 30 millió ember töltötte gyertyafény mellett az estét. Ennek alkalmából a legnagyobb amerikai áramkimaradások történetét találhatjuk meg és tekinthetjük át a világhálón. A „Nagy New York-i" áramszünet, így emlegetik a történteket. Mindenkinek ajánlom figyelmébe. New Yorkban és a többi városban emberek százezrei árasztották el az utcákat, teljesen megbénult a metróközlekedés, a jelzőlámpák leállása miatt óriási káosz keletkezett a közúti közlekedésben, a felhőkarcolókban elakadtak a liftek, és megbénultak a repülőterek is. A médiában is gyakran hallunk különféle világvége-elméleteket. Számos filmrendezőt és írót ihletett meg a történet: például, hogy az emberiségtől elveszik az egyik legnagyobb találmányt, az elektromosságot. A földön káosz uralkodik. Folyik a harc a hatalomért a kialakult helyzetben. Csak néhány ember ismeri a megoldáshoz vezető utat. Egy napon, minden előzmény nélkül hirtelen elmegy az áram az egész földön. Tényleg, mihez kezdenénk áram nélkül? Még mindig ezen agyalok, ahogy nézem a tüzet. Ám ebben a pillanatban fény és világosság árasztja el az otthonom. Viszonylag gyorsan helyreállt a rend. Gyorsan töltőre teszem a mobilom, bekapcsolom a tévét, hallanom kell a híreket. Felébredtem az álmodozásaimból, és örültem, hogy nincs veszve semmi, áram lesz, és talán a közeljövőben is. Micsoda megkönynyebbülés, milyen jó érzés, a tudat, hogy van áram. Borzongás fut végig rajtam, pedig csak pár óráról volt szó. Felkapcsolom az összes villanyt, háttérben szól a tévé, nyomkodom a mobilom. Felhívok mindenkit, aki nekem számít, mert a kapcsolatokra, a hálózatra szükség van, kell és nélkülözhetetlen. A fejemben azért még mindig ez visszhangzik: de mi lenne, ha...? Ha nem lenne az olcsó, tiszta energia?
