Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-06-01 / 6. szám
GENERÁCIÓKON ÁT 25 a halasi csipke védjegye, emiatt kötelező elem minden egyes darabban. A fő motívum a páva lett, ami szintén rendszeresen előforduló téma. Hogy miért éppen ezt választottam? A páva tolla az, ami a művészeket megihleti, inspirálja, így engem is ez fogott meg. A régebbi csipkéken jóval kisebben ábrázolták a pávákat, egyszerre többet is. Azt az ékességet, amit a páva kérve-kéretlenül hordoz magán, nem láttam visszaköszönni egyik korábbi munkán sem. Az én munkában ezért egy és egyben nagyon kidolgozott madár szerepel. Úgy gondoltam, talán ezzel a koncepcióval ebből a tradicionális témából is ki tudok hozni valami mást, valami különlegeset. E különlegesség pedig a tollcsúcsok formája lett. Utólag úgy látom -talán tudat alatt -, egy kicsit Makovecz Imre épületstruktúráit rajzoltam bele, ezzel talán egy kis Paksot is becsempészve a pályázati anyagba. A 38 jelentkező több mint 100 csipketervet küldött be a pályázatra, ebből gyermekeimmel együtt összesen hatot rajzoltunk. A díj? Fantasztikusnak és kiváltságosnak tartom, ha kivarrják az ember tervét. Ezt kaptam egy életre szóló ajándékként. A beérkezett munkákból külön kiállítás nyílt május elején, a 18. Nemzeti Csipkekiállítás részeként, amely azóta már bezárta kapuit, azonban a Csipkeházban bármikor megtekinthető a csipke. A Halasi Csipkeház szívesen lehozná a kiállítást ide Paksra a nagyközönség elé, hogy bemutathassa a halasi csipke csodálatos világát. Akkor remélem, hogy az én munkám is megtekinthető lesz. Remélem, hogy a csipketervezésnek lesz folytatása. Most éppen a 12 csillagjegy csipketervei készülnek, amelyek nyakláncmedálként, illetve ékszerként és kitűzőként szolgálnának. A Halasi Csipkeház és a Paksi Atomerőmű kapcsolata nem új keletű, sok-sok évvel ezelőtt reprezentációs ajándékok körét már gazdagította csipke. A halasi csipke a magyar és az európai iparművészet kitüntetett figyelemmel és elismeréssel kísért terméke. Első, 1902-es megjelenése óta a magyar népművészet fontos része, azok közé a csipkeműhelyek közé tartozik, amelyek a századfordulón épültek, azóta is fennmaradtak és a mai napig is működnek. Ez a kézimunkafajta a 20. században vált méltó vetélytársává a brüsszeli és a velencei csipkének. Mint hungarikum, azon kevés iparművészeti értékeink közé tartozik, amely világszínvonalú, és az egész világot meghódította, Izlandtól Ausztráliáig. A halasi csipke különlegessége az elkészítés technikájában rejlik, ugyanis varrott csipkéről van szó. A Csipkeházban történetének kiemelkedő alkotásaiból rendezett állandó kiállítás keretében látható a mintegy nyolcvanféle, úgynevezett „stoppoló" öltéstechnika mintája is. Az első csipkekészítmények vastagabb fehérítetlen és színes lenfonalból készültek, így a textúrájuk durvább kivitelezésű, mint későbbi társaiké. A 20. század elejétől azonban már nagyon finom, fehérítetlen lenfonalat használtak a kivitelezéshez, s az így keletkezett csipkék leheletvékony textíliát képeztek. Általában három csoportra osztható a halasi csipkeábrázoló motívumvilága: a virág- és levélmintás szegélycsipkék, gallérok és zsabók (pl. gránátalma, tulipán, békavirág, epervirág, csillagvirág stb.) az állatalakos szegély- legyezőcsipkék (pl. szarvasos, pávás, páros galambos, pelikános, pillangós) a figurális, népviseletbe öltözött parasztalakokat (pl. táncoló pár, legény, leány, juhászbojtár).
