Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-01 / 5. szám

RÉGI MOTOROSOK 53- Hogyan jellemeznéd ezt a kez­deti időszakot? Mit jelentett szá­modra itt dolgozni ebben az idő­ben?- Budapestre, az akkori Nehéz­ipari Minisztériumba mentünk felvételizni, ahol Bakáts István, az akkori sugárvédelmi osztályveze­tő fogadott bennünket. Megfelel­tünk, így 1978 augusztusában fel­vételt nyertem a Paksi Atomerőmű Vállalathoz. Ez az építkezés kezdeti időszaka volt, az s. blokk még alig „nőtt ki a földből". Ebben az idő­ben nagyon sok külföldi szakem­ber dolgozott itt, főleg lengyelek. Nagy kihívás volt atomerőműben dolgozni, és mi nagyon büszkék voltunk rá. Rögtön „bedobtak a mélyvízbe", ahogy beléptünka vál­lalathoz. 1978 végén már az akkori Szovjetunióban, a Novovoronyezsi atomerőműben voltunk, ahol meg­ismertük a VVER-440-es atomerő­mű technológiáját és a sugárvé­delem alapjait. Természetesen a különböző speciális vizsgákat is le kellett ott tennünk. Ezt követték itthon a szokásos atomerőművi tanfolyamok, majd speciális sugár­­védelmi képzések Budapesten, a Műegyetem tanreaktorába, és a Sugárbiológiai Kutatóintézetben. Ekkor már Rósa Géza volt az osz­tályvezetőnk, Rónaky József pedig az üzemvezetőnk. Sok nagy tudású szovjet szakértő volt itt ebben az időben, akik hosszú időn keresztül támogatták az itteni munkát és a betanulást. 1980-ban a katonaságot is itt kezd­tük a paksi műszaki alakulatnál, építettük az erőművet, kezdetben a 22-es Állami Építőipari Vállalat­nál kevertem a maltert mint se­gédmunkás, majd sikerült átkerül­ni az ERBE helyszíni organizációs csoportjába határidő-tervezőnek. Az 1. blokk 1982-es indulása előtt megüresedett a Sugárfizikai Labor vezetői pozíciója. Ekkor kerültem ebbe a munkakörbe, és itt dolgoz­tam 17 évig. Ez egy föld alatti labo­ratórium az Eü. Laborépületben, ahol gamma- és neutron-sugár­­ágyúkkal végezzük a műszerek hi­telesítését. Érdekesség, hogy már a blokkok indulása előtt fél évvel sugárveszélyes terület volt. Ahogy üzembe helyezték az új blokkokat, úgy nőtt a dolgozók létszáma is. Később a feladatunk „Még van bennem lendület, vannak még lehetőségek, kihívások rövid és hosszú távon is...” kibővült a hagyományos atom­erőművek mérőeszközeinek hite­lesítésével és kalibrálásával. Ezt a munkát a nagyon jól felszerelt méréstechnikai laboratóriumunk végzi, büszke vagyok arra, hogy a folyamatos fejlesztés eredménye­ként egy európai szintű etalon­parkkal rendelkező rendszert sike­rült itt felépíteni. A sugárágyúink a közelmúltban lettek felújítva, alkal­massá téve az üzemidő-hosszab­bítás alatti feladatok végzésére. A neutronbesugárzónk egyedüli Magyarországon, és ezzel a be­rendezéssel bármelyik hazai intéz­mény számára végezhetünk mérő­eszköz-hitelesítést. Misi az évek során olyan szakmai és gyakorlati tapasztalatokra tett szert, hogy felkérték óraadónak az ESZI-ben, a környezettechnikus szakon, ahol öt éven keresztül ok­tatott. Jegyzeteket készített, be­rendezett egy izotóplabor, az erő­mű használaton kívüli műszereiből. Volt tanítványai közül is sokan vá­lasztották az erőművet. Mai napig több tanulmánya és újítása segíti a Metrológiai Üzem mindennapi munkáját. Az utolsó kérdésemre, hogy mi a legfontosabb dolog számára, rö­viden és határozottan válaszolt: a család, a gyerekek, az egészsége és a munkája, úgy érzi, hogy van benne még lendület, és vannak még lehetőségek, kihívások rövid és hosszú távon is. Törzsgárdatagsági elismerések 2017. április 10 éves Géringer Jánosné MVIGH ÜVIG ÜIFOÜIO Széles András GIG LOGFO RAKÓ 20 éves Matvijan Vlagyimir MVIGPI ÜVIG ÜVFO KTO Hanuszka Zsolt BIG RENDO 30 éves Balogh László MVIGH MÍG RTFOÉPO

Next

/
Thumbnails
Contents