Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-05-01 / 5. szám
DIÁKSZEM 35 bízható jelzőkkel illetik. Talán ezért van az, hogy mi tinik olyan nagy örömmel fogadjuk, ha a felnőttek azt mondják: „Ez innentől kezdve már a te felelősséged!" Ez azt jelenti, mi sem vagyunk már többé kisgyerekek, képesek vagyunk az önálló életre, képesek vagyunk (igaz, sokszor elhamarkodott) döntéseket hozni, és ránk tudnak bízni bármilyen feladatot úgy, hogy nem kételkednek annak teljesítésében. Bár a hatalmas áldás mellett ez sajnos átok is. Hisz felelősséggel tartozunk a tetteinkért, minden kimondott szóért, és vállalnunk kell ezek következményét a jövőre nézve, legyen az jó vagy rossz. Kocsis Márk Nem tudom, kinek mi jut eszébe a felelősség szó hallatán, de számomra ez sokat, nagyon sokat mond. Mondja, hogy felelős vagyok tárgyi és személyi környezetemért, mondja, hogy felelős vagyok a magam és környezetem jelenéért, jövőjéért és a múlt ápolásáért is. Azért is felelős vagyok, amit megteszek, és azért is, amit nem, egyszóval mindenért... Gondolok itt egy nagyon kézzelfogható példára. Tegyük fel, hogy van egy házibuli, ahol mindenki jól érzi magát egy darabig, aztán valaki Júliának gondolja magát, aki nem akar a földön járni, és többet iszik a kelleténél. Ha tudja magát kontrollálni, akkor ezzel nincs is baj, de ha nem, akkor ki, ha nem a barátai, ismerősei kell visszarántsák a csillagokból? Az még egy optimális eset, ha nem készül róla kép, és nem kerül ki sehova, de ha igen, és ez az ő tudta nélkül kerül ki a netre, az a további életét meghatározhatja (például egy állásinterjúnál előkerül egy ilyen részeges, különböző pozitúrákban lévő figura, akkor az egy komoly munkahely esetén nem biztos, hogy a legjobb fényt fogja vetni az illetőre). Figyelnünk kell tehát az ilyen incidensek elkerülésére. Aztán ki felelős még rajtunk, „gyerekeken" és önmagunkon kívül értünk? Felelős értünk a szülő, a tanár, a különböző gyermekvédelmi programok stb. Itt jegyezném meg, hogy olykor egy igazán jó tanár egy kicsit szülője is a diáknak, a szülő pedig a legnagyobb tanító lehet, csak jól kell kihasználni a felmerülő lehetőségeket! Pakson is működik egy ún. D.A.D.A program, amely minket szolgál azért, hogy ne keveredjünk drogügyekbe, és ne rontsuk el tizenévesen az életünket. És engedjék meg nekem, hogy itt kihangsúlyozzam a szülői szerepvállalás fontosságát, mert szerintem az kegyetlenül meghatározó egy tini életében, amit otthonról kap, és azt viszi tovább. Ha ez nem jó táptalaj, akkor az előbb-utóbb nagy problémákhoz vezethet. Illetve itt kell visszakanyarodjak egy gondolat erejéig a gyerek-gyerek felelősségre. Igenis tudunk nyomást gyakorolni a haverokra, barátokra, ha nem állunk melléjük akkor, amikor a rossznak készülnek nekimenni, hanem szembemegyünk vele, és elmondjuk, hogy „hát igen, ezt talán nem kéne erőltetni, mert nem biztos, hogy ez jó lesz neked", vagy a kreativitásunkat elengedve bármit mondhatunk, mert bármennyire is érezzük azt, hogy ha egy felnőtt mondja (bármekkora elánnal és meggyőződéssel), szerintem gyerek a gyerektől jobban meghallja. Tehát merjünk odaállni és megmondani, ha valaki nem jót tesz vagy nem jó irányba halad, mert ha probléma lesz belőle, a felelősség a mi vállunkat is nyomni fogja.