Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-01 / 5. szám

KÖZÖSSÉG ÉS FELELŐSSÉG

21

hasonlóval, talán elkapcsolunk, ha hallunk róla, bár sajnálkozunk, de gyorsan töröljük az agyunkból, és vidámabb témára váltunk.

Kissé megilletődve kopogtunk a ház ajtaján, egyszerre volt bennünk kíváncsiság és egy kis félelem, hogy mivel, kivel is fogunk találkozni. Egy kedves hölgy nyitott ajtót, és irányított minket a szomszéd épületbe, ahol az alapítványi irodák kaptak helyet. Dallos Edit állt rendelkezésünkre, aki nagyon barátságosan fogadott minket, és minden kérdésünkre tabuk nélkül, őszintén válaszolt.

Az alapítványt Gyura Barbara alapította, aki kisgyermeke elvesztése után döntött úgy, hogy szeretne tenni a hasonló helyzetű gyermekekért, családokért. Kezdetben gyermekbeteg-szállítást végeztek, amely a mai napig működik. Két mentő és egy betegszállító autó áll rendelkezésre, amelyekkel közel 60 ezer főért tartoznak felelősséggel. Ez a tevékenység nőtte ki magát, és közel 16000 hazánkban élő család segítségére megalakult Magyarország első gyermekhospiceháza, amely 2011-ben fogadta első lakóját, Várdai Dórát. Tőle ered az elnevezés.

Egy évben 21 nap segítséget vehetnek igénybe a családok, akik dönthetnek arról, hogy ezzel egyhuzamban vagy több részletben kívánnak élni. Ez időre beadhatják a gyermeket, de arra is van lehetőség, ha a család úgy kívánja, hogy a szülők és az egészséges testvér(ek) együtt költözzenek a barátságos kétszintes családi házba. Ekkor a szülők kicsit fellélegezhetnek, több minőségi időt tölthetnek egészséges gyermekükkel. Kikapcsolódhatnak, olyan programokat szervezhetnek, amelyekre a mindennapokban nincs lehetőségük. Beszélgetésünk során többnyire autó- vagy egyéb balesetet szenvedett, daganatos, valamint veleszületett rendellenességben szenvedő gyerekekről, fiatalokról esett szó. Amikor rákérdeztem, hogy pozitív példáról, javulásról, esetleg gyógyulásról is be tudnak-e számolni, Edit halkan, de határozottan válaszolt: „Nem... ez a történet nem erről szól."

Ez a mondat úgy hatott rám, akár egy nagy pofon. Egész más választ vártam... Nyilván ismerem a gyógyíthatatlan szó jelentését, de az emberi agy nagyon nehezen fogadja be a halálközeli információkat. Innentől kezdve az udvarias csevegés komoly, mély beszélgetéssé alakult. Ekkor éreztük át igazán, hogy a „Szemem Fénye Alapítvány" mentesítő szolgálata milyen szeretetteljes testi és lelki gondoskodást ölel fel.

„Vannak családok, akik az utolsó napokra hozzák be a gyermeket azért, hogy méltóságteljesen búcsúzhassanak el az élettől, a család pedig tőlük. Ezzel többnyire a kórházi méltatlan körülményektől kímélik meg az egész családot, de vannak olyanok is, akik nem szeretnének otthonukban elválni." Átsétáltunk a házba, ahol a dolgozók 12 órás műszakban váltják egymást. Munkakörük igen széles, hiszen a beteggondozás és speciális ellátásnyújtás mellett komplett háztartást vezetnek, amely jól érzékelhető, ahogy belépünk. Az ebéd a tűzhelyen, a ruhák a fürdőszobában száradnak, a tisztaság