Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

GONDOLATOK

59

Épített környezet - kívül és belül

Prancz Zoltán | Fotó: Sitkéi Gábor, „A Ti Fotóitok" fotópályázat, www.facebook.com/paksiatomeromu

„A több részből álló s több mester keze által készített művekben nincsen annyi tökéletesség, mint azokban, melyeken csak egyetlenegy ember dolgozott. így például azok az épületek, melyeket egy építőmester tervezett s fejezett be, rendesen szebbek, rendesebbek, mint amelyeken többen javítgattak, kik régi, egészen más célból épített falakat is fölhasználtak. Mily szabálytalanok azok a régi városok is, melyek eleinte kis falvak voltak, s csak az idők folyamán lettek nagy városokká, ha összehasonlítjuk azokkal a szabályos helyekkel, melyeket valamely mérnök gondolata szerint kimért a síkságban!" - írja Descartes, korszakalkotó művében, a felvilágosodás előestéjén.

Valószínűleg mindenki egyetért a fentiekkel, aki látott már olyan házat- esetleg lakott is benne -, amelyet többször átépítettek az idők folyamán a megváltozott igények kiszolgálására, s így az összességében nem egy átfogó, világos koncepciót tükröz, hanem az eszkábált megoldások vegyülékes lenyomatát hordja magán.

Persze többről van itt szó, mint építészetről. „Flogy emberi dolgokról szóljak - folytatja Descartes -, azt hiszem [...], hogy a könyvbeli tudományok, legalábbis azok, melyek csak valószínű okokon alapulnak, s melyekben semmiféle bizonyítások nincsenek, minthogy különböző emberek véleményéből lassan-lassan alakultak s nőttek, nem közelítik meg annyira az igazságot, mintha valamely józan eszű ember egészen természetesen elmélkedik a körülötte lévő dolgokról."

Az önálló gondolkodás és véleményalkotás igénye, a dolgok személyes áttekintésének és megértésének szükségessége kerül itt reflektorfénybe. Teljesen természetes, hogy külső környezetünk kialakításával kapcsolatban igényesek vagyunk, s nem vesszük szívesen, ha mindenki belebeszél ebbe, helyettünk alakítva ki azt a helyet, ahol élnünk kell, hasonlóképpen ne adjuk alább a véleményünk, világlátásunk kialakítása terén sem. A nagy, világos, átlátható és könnyen átjárható terek bizonyára mindenkinek szimpatikusabbak, mint egy zegzugos, fény nélküli, „ahogy sikerült" alapon megépült lakás. Belső világunkat illetően is törekedjünk tehát mintegy a nagy, világos, átlátható terekre, és ne tűrjük meg a homályos, szűk sufnikat - üzenik az idézett veretes sorok.