Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-04-01 / 4. szám

44

ATOMTÖRTÉNELEM

Oroszország nukleáris energetikája

válaszok a XXI. század műszaki kihívásaira - 17. rész

Kimpián Aladár ny. főmérnök | Fotó: internet

Tisztelt Olvasók! Akik velem tartanak ebben a cikksorozatban, felidézhetik vagy megismerhetik az atomenergetika 80 éves történetét Oroszországban, a világ legnagyobb területű országában, és képet kaphatnak arról, hogy milyen válaszokat terveznek a XXI. század műszaki kihívásaira.

Az Arktyika osztályú 4 db szovjet és 2 db orosz atomjégtörő Leningrádban/Szentpéterváron, a Néva által körülölelt Vasziljevszkij-sziget déli csúcsán települt, 160 éves, mára 650000 m2 gyárterületen 4000 embert foglalkoztató Balti Hajóépítő Üzemben épült. Itt van Oroszország leghosszabb, 350 m-es sólyatere, amelyen 100000 t raksúlyú hajókat is építhetnek; ezen készül a harmadik generációs atomjégtörő osztály első tagja, az új Arktyika. [1]

A harmadik generációs új Arktyika fő műszaki jellemzői [2]:

Hossza/szélessége 173/34 m, merülése 10,5 és 8,55 m között változtatható, hogy a nagy szibériai folyók (Ob, Jenyiszej, Hatanga, Léna, Kolima) esetenként több száz kmes, viszonylag sekély torkolatában is tudjon működni; ennek megfelelően vízkiszorítása 33540 és 255401 közötti.

Jégtörőképessége 3 m, sebessége vízben 22 csomó (40,7 km/h).

Nukleáris jellemzők: reaktorVturbógenerátor-teljesítmény: 2 x 175 MWt / 2 x 36 MWV; dúsítás: < 20%; átrakási ciklusidő: 7 év; a főberendezések élettartama: 40 év.

A hajótestet alkotó bonyolult alakú, 10-15 x 10-15 x 5-10 m méretű

acéllemez részegységeket összehegesztik, majd 150, illetve 200 t teherbírású, alacsony építésű, önjáró trélereken szállítják ki a sólyatérre (Id. kép [1]) , ahol a sólya két oldalán járó, nagy teherbírású kalapácsdaruk tartják, amíg egymáshoz hegesztik őket (bal oldali kép).