Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-04-01 / 4. szám
ÉPÍTŐ ENERGIA Dai-ichi Atomerőművet meg sem lehetett volna védeni a szökőártól, hanem az, hogy nem védték meg, nem történtek meg a figyelmeztető chilei és indiai-óceáni szökőárak után a megfelelő intézkedések. Az emberi tevékenységgel öszszefüggő külső veszélyek különleges kategóriát képeznek, mert ezek esetében a tervezésnél olyan hatásokat kell figyelembe venni, amelyek éves valószínűsége egy a tízmillióhoz. Ilyen lehet a veszélyes szállítmányokkal történő közlekedési balesetek, ipari balesetek, a repülőgép véletlen rázuhanása. Ezen túlmenően a magyar nukleáris előírások szerint figyelembe kell venni a vadászgép és a nagy polgári légi jármű atomerőműre történő rázuhanását, függetlenül attól, hogy ennek valószínűsége még a jelzett évi egytízmilliomodnál is kisebb. Jogos lehet az a kérdés, tudunk-e ilyen szélsőséges hatásokra tervezni, s az élet bizonyította a műszaki megoldások elégséges voltát, mint ahogy láttuk például a földrengés vagy az időjárási szélsőségek esetén. Hál' istennek, nem zuhant atomerőműre még repülőgép, s az egyetlen szándékos kísérlet 2001 szeptemberében az USA-ban meghiúsult. Mégis biztosak vagyunk abban, hogy a korszerű harmadik generációs atomerőművek biztonsága megvalósítható a vadászgépek és a nagy személyszállító repülőgépek atomerőműre történő rázuhanása esetén is. Avadászgép-rázuhanásra történő tervezés megalapozásához már korábban teljes léptékű kísérleteket végeztek. A nagy polgári repülőgépek rázuhanásával szembeni védelem tervezési eljárásait is kísérletekkel és a kevés számú baleset - mint például az 1992 októberében történ Boeing 747 gép lezuhanása az amszterdami Bijlmer lakótelepre - alapos vizsgálatával támasztják alá. Míg a második generációs atomerőműveknél már megoldott volt a kis repülőgépek és a vadászgépek rázuhanásával szembeni védelem, addig a harmadik és „három plusz" generációs atomerőműveknél, amelyek napjainkban épülnek, megoldott a nagy polgári gépek rázuhanásával szembeni védelem is. A tervezési gyakorlat egyik alapelve a burkolóelv, amely azt jelenti, hogy a különböző okú, de fizikailag azonos hatások esetén elegendő a legnagyobbat figyelembe venni, hacsak azokra valamilyen megkülönböztető követelmény nem vonatkozik. Ezt az elvet alkalmazva, ha az atomerőmű védett a nagy polgári repülőgép rázuhanásának hatásaitól, amibe bele kell érteni nem csak az ütközés, hanem az üzemanyagtűz hatását is, akkor az az atomerőmű védett a tornádó által sodort személyautó ütközésétől, bármilyen más okból a környezetben keletkezett tűz hatásától. Felsorolásunk nem teljes, de igyekeztünk szemléltetni, hogy a paksi telephely ugyan nem ideális, de tervezhető erre a telephelyre olyan atomerőmű, amely - ha figyelembe vesszük a már meglévő műszaki megoldásokat és tapasztalatokat - teljesíti a korszerű biztonsági követelményeket mindazon körülményekre és veszélyek tekintetében, amelyek a paksi telephelyen lehetségesek. Olyan esetekre hivatkoztunk, amelyek során a hatások hasonlóak voltak azokhoz, amelyeket az új blokkok tervezésénél is figyelembe kell venni. Az, hogy a külső veszélyek hatásait ténylegesen kiállt műszaki megoldásokat mutatunk be nem relativizálhatja a veszélyt és a veszélyekkel szembeni biztonság kérdését - „Mert növeli, ki elfödi a bajt" -, de mindenképp teljessé és realisztikusabbá kívánja tenni azt a képet, amelyet ma okkal a Fukushima Dai-ichi Atomerőmű katasztrófája ural. Összefoglalva: az nem biztos, hogy ha a világ az isten kalapja, akkor Magyarország, s ezen belül épp Paks lenne a bokréta rajta, de az biztos, hogy a tudomány és technikai mai színvonalán, kellő gondossággal biztonságos atomerőművet lehet építeni itt. A megkövetelt egyszázezred éves valószínűségű mértékadó hőmérsékleti szélsőségek a paksi telephelyen elérhetik a maximum 47,7 °C- ot és a minimum -55,7 °C-ot. Ezek a hőmérsékleti értékek ugyan meghaladják a százéves hazai szélsőértékeket (41,9 °C és -35 °C (www.met.hu), de semmiképp sem nevezhetők műszakilag kezelhetetlennek még akkor sem, ha figyelembe vesszük - ahogy ez történt minden időjárási szélsőség értékelésénél - a klímaváltozás várható hatásait is. Oroszországban, Csukcsföldön a Bilibinói Atomerőmű szubpoláris körülmények között (tartós, extrém tél, jelentős hótakaró, örökösen fagyott altalaj) működött, az orosz tervezésű Busheri Atomerőmű Iránban szélsőséges sivatagi forró klímában, avagy a Tamilföldön, Indiában az úgyszintén orosz tervezésű Kundakulami Atomerőmű a monszun zónában kibírja a szélsőségesen csapadékos és tartósan meleg időjárási körülményeket.
