Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-04-01 / 4. szám
3 Tisztelt Olvasók! Fél évszázaddal ezelőtt a paksiak és környékbeliek talán éppen kezdték érteni, milyen gyökeres változás előtt áll az életük, a környezetük. Tervek, felmérések és viták után ekkor dőlt el véglegesen: Pakstól pár kilométerre délre épül majd fel az ország atomerőműve. Az épített környezet témakörében ezért idén áprilisban múlt, jelen és jövő kapcsolódik össze a Paksi Atomerőmű életében. Ötven éve eldőlt, hogy az egykori birkalegelőn megépül az ország egyik alaperőműve. Ma, 2017-ben az a feladatunk, hogy az emberi elmének ezt a kiváló építményét felelősséggel, biztonsággal üzemeltessük úgy, hogy mindig a jobbra törekszünk. A jövő is előttünk áll: valamennyi lehetőség vizsgálatával és számbavételével a szakemberek jó ideje eldöntötték, hogy Paks II. blokkjai a már meglévők mellett épülnek majd fel, mert számtalan szempontot mérlegelve ez a legjobb választás. Az épített környezetünkért a Paksi Atomerőmű sokat tesz, a szemünk előtt újul meg több üzemi épület homlokzata, válnak komfortosabbá régi irodaépületeink, új technológiai épületek is létesülnek. A közeljövőben pedig a másik nagy feladat egy új tűzoltólaktanya felépítése lesz. Ezt is a maximális biztonság megteremtésének szempontjai indokolják, a régi épület műszaki megoldásai már nem sokáig szolgálják ki a megváltóKöszöntő Dr. Elter József műszaki igazgató Fotó: Bodajki Ákos zott igényeket. Hogy pontosan milyen igényekről van szó, és miben lesz más az új laktanya, arról a lapban a projekt építésze és az Atomerőmű Tűzoltóság parancsnoka beszél. Az Atomerőmű magazin áprilisi lapszámában felkértük dr. Katona Tamás Jánost, mérnök-hőfizikust, az atomerőmű tudományos tanácsadóját, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának egyetemi tanárát, hogy írjon arról, hogyan választják ki egy atomerőmű telephelyét. Létezik-e „ideális" megoldás, és milyen különleges ismérveknek kell megfelelnie a választott területnek? A tudományos szempontok egy része, amelyeket megismerhetünk, ötven éve ugyanolyan érvényesek voltak, mint ma. Talán nem meglepő, hogy ezek középpontjában is ugyanaz áll, mint az üzemeltetésében: a biztonság. Az atomerőmű szűk értelemben vett épített környezetét mindig ennek alárendelten kell vizsgálni és megítélni. A „polgári" építészet a szépségre törekszik - erre is láthatunk példákat a mostani lapszámban, Paks és Kalocsa míves épületeit, vagy az olyan értékeket, mint a györkönyi pincefalu -, de nálunk ez a szempont nem elsődleges: a biztonságos és hatékony működés, a praktikum az első, és ezt követi csupán az esztétikum.
