Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-02-01 / 2. szám

54 SPORT Jobblábas géniusz Tóth Márton | Fotó: Wikipedia 1909-ben, Újpesten született egy kisfiú, aki nagyon szeretett focizni, az élet mégis úgy hozta, hogy nem ebben a sportágban teljesedett ki. Vízre váltott, úszó és vízilabdázó vált belőle: többek között két­szeres olimpiai bajnokként írta bele nevét a történelemkönyvekbe Halassy Olivér. Újpesti srácként minden szabad­idejét a focinak szentelte, a helyi gyerekcsapatba is beválogatták, ám nyolcéves korában, miköz­ben fel akart ugrani a villamosra, lecsúszott a lába, és a jármű alá sodródott. Bal lábát a sípcsont­jától amputálni kellett, ám ő nem tört össze, nem akart lemondani a sportról, és egy év múlva már az UTE uszodájába jelentkezett. Keményen edzett, társaival is kezdte felvenni a versenyt, majd 17 évesen, 1926-ban dobbantott: megnyerte a folyami úszóbajnok­ságot. 64 percre volt szüksége a Szentendrei-sziget déli csücskétől a Margitszigeti Atlétikai Centru­mig előírt 9 kilométer megtéte­lére. Sokáig a címvédő vezetett, ám Halassy egy kemény hajrával (amit ugye a karmunkájára kellett alapoznia) állva hagyta, majd még ugyanebben az esztendőben az 1500 méteres gyorsúszásban is magyar rekordot repesztett. Az eredményei Komjádi Béla vízi­labda-szövetségi kapitány figyel­mét is felkeltették, és 1928-ban, amikor Halassy a folyamúszás mel­lett 1500 és 800 méteren is bajnok lett, behívta az olimpiai aranyesé­lyes pólóválogatottba. Komjádi ebben az időben az általa kitalált, új játékelemek bevezetésével ala­pozta meg a magyar vízilabda első világuralmát. Ugyan a németek el­len 5:2-re kikaptak a mieink a dön­tőben, de nem rossz egy olimpiai ezüsttel beköszönni az ötkarikás játékokról. Ezután azonban a 11 év alatt lejátszott 110 meccsen ve­retlen maradt a válogatott, amibe ugye két olimpia (1932 - Los An­geles, 1936 - Berlin) is beletarto­zott, ahol Halassy alapembernek számított. Akárcsak az Újpestben, amelyet 1930 és 1939 között 10 or­szágos bajnoki címig vezetett. Az 1931-es, párizsi Európa-bajnok­­ság belgák elleni vízilabdadöntő­jén végig a vízben volt, de a lefú­jás utáni ünneplésből nem tudta kivenni a részét, ugyanis jelenése volt még az úszók 1500 méteres döntőjében. A francia és az olasz versenyző párharcára számítottak a hozzáértők, senki sem hitte, hogy az amputált lábú magyar úszó be­leszólhat a párharcba. Beleszólt, nem is akárhogy! A fordulókban a fél lába miatt elvesztett időt óri­ási úszással kompenzálta, és egy másik olasz úszót 1 méterrel tett be a zsákba, és országos csúccsal (20:49) duplázott ezen az Eb-n. És ekkor még híre-hamva sem volt a parasportnak, az épek között tűnt ki teljesítményével. Ki kellett húzni a vízből, annyira ki volt merülve, ám a pólósok bronz­meccsét nem akarta kihagyni, és egy kis erőgyűjtés után mankóval visszament a medencéhez, ahol a közönség ünneplése és hangos „Halasszi! Halasszi!" kántálása miatt félbe is kellett szakítani a mérkőzést. A kétszeres Európa­­bajnokot a bíró, a zsűri és a vízben a bronzért küzdő játékosok is egy emberként, tapsolva ünnepelték. Hazautazás előtt, a francia főváros pályaudvarán is több százan éltet­ték, és vállukon vitték a vonatig. Rá egy évre, 1932-ben, Los Ange­lesben megszerezte a csapat első olimpiai elsőségét, az USA elleni végső, 7:0-ra megnyert meccsből 5 góllal vette ki a részét. „Amit ez

Next

/
Thumbnails
Contents