Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)
2017-02-01 / 2. szám
52 SPORT A lélek mozgásban Tóth Márton | Fotó: Magyar Paralimpiai Bizottság, internet A paralimpiai mozgalomnak meg kellett és a mai napig kell is küzdenie az elismertségért, akárcsak az azon résztvevő sportolóknak a mindennapi életben azért, hogy egyenrangúként kezeljék őket. Ezt a - hasonlóan az olimpiához - négyévente megrendezett mustrát nem a versenyzők fogyatékosságának, hanem teljesítményük bemutatásának céljából rendezik már több mint fél évszázada. A brit kormány felkérésére, Sir Ludwig Guttman neurológus vezényletével 1944-ben megnyitotta kapuit Buckinghamshire-ben, a Stoke Mandville-i Kórházban a Gerincsérültek Központja (National Spinal Injuries Centre), ahol az alapító-igazgató azt vallotta, hogy a sport az egyik fő eszköze a hadisérültek mentális gyógyításának, önbecsülésük visszaállításának. Stoke Mandeville-i Játékok néven, 1948-ban, a londoni olimpiával egy időben rendeztek először testi fogyatékos, kerekesszékes embereknek sporteseményt. A náci Németországból 1939-ben Angliába menekült Guttmann kezdeményezésére 14 hadirokkant nő és férfi íjászatban mérte össze tudását. A következő mérföldkő 1960- ban, Rómában jött el, ugyanis pár héttel az olimpia után 23 országból 400 kerekesszékes - nem csak hadirokkant - sportoló vett részt az első paralimpián. 1976-ban, Torontóban már több
