Atomerőmű, 2017 (40. évfolyam, 1-12. szám)

2017-02-01 / 2. szám

52 SPORT A lélek mozgásban Tóth Márton | Fotó: Magyar Paralimpiai Bizottság, internet A paralimpiai mozgalomnak meg kellett és a mai napig kell is küzdenie az elismertségért, akárcsak az azon résztvevő sportolóknak a mindennapi életben azért, hogy egyen­­rangúként kezeljék őket. Ezt a - hasonlóan az olimpiához - négyévente megrendezett mustrát nem a versenyzők fo­gyatékosságának, hanem telje­sítményük bemutatásának cél­jából rendezik már több mint fél évszázada. A brit kormány felkérésére, Sir Ludwig Guttman neurológus ve­zényletével 1944-ben megnyitot­ta kapuit Buckinghamshire-ben, a Stoke Mandville-i Kórházban a Gerincsérültek Központja (Nati­onal Spinal Injuries Centre), ahol az alapító-igazgató azt vallotta, hogy a sport az egyik fő eszköze a hadisérültek mentális gyógyí­tásának, önbecsülésük vissza­állításának. Stoke Mandeville-i Játékok néven, 1948-ban, a londoni olimpiával egy időben rendeztek először testi fogyaté­kos, kerekesszékes embereknek sporteseményt. A náci Németor­szágból 1939-ben Angliába me­nekült Guttmann kezdeménye­zésére 14 hadirokkant nő és férfi íjászatban mérte össze tudását. A következő mérföldkő 1960- ban, Rómában jött el, ugyan­is pár héttel az olimpia után 23 országból 400 kerekesszékes - nem csak hadirokkant - sporto­ló vett részt az első paralimpián. 1976-ban, Torontóban már több

Next

/
Thumbnails
Contents